Igazságtalan voltam?

#32

Nézd, én mindkét ballagás előtt megkérdeztem a szülőket arról, hogy van-e valami, amit szeretnének a gyerekek, ugyanis én nagyjából annyit látok belőlük, amennyit különböző családi összejövetelek alatt "mutatnak" magukból. Mind az unokaöcsém, mind az unokahúgom szülei azt mondták, hogy nincs semmi különös, bármit veszek, biztos örülni fog neki a gyerek. Ettől többet én úgy gondolom nem tudtam tenni, nyilván magától a ballagótól nem fogom megkérdezni, mit szeretne, mert az úgy nem meglepetés. Legalábbis nálunk ilyen előre megbeszélem és majd akkor oda adom típusú ajándékozás nem szokott lenni. Mint írtam, a fiú elég magának való, ha találkozunk is, akkor sem szokott velem igazán beszélni, sokszor csak bent van a szobájában amíg kint a vendégek beszélgetnek. Ezért jobb ötletem a könyvutalványnál nem volt. Az unokahúgom sokkal nyitottabb, már mutatta rajzait is pl karácsonykor, innen jött az ötlet. Viszont abszolút nem ez volt az oka annak, hogy többet költöttem az ő ajándékára, teljesen őszintén mondom azt, hogy amikor az apple pencil-t beszéltem a párommal, akkor nem is gondoltam arra, hogy mennyit költöttem 3 éve. Csupán valami hasznosat szerettem volna venni, miután pedig mérlegeltünk a párommal, úgy döntöttünk, hogy ez még éppen belefér. Természetesen ha az lenne a tényállás hogy én egy ipad-et vettem volna 200-300 ezerért az unokahúgomnak akkor megérteném a testvérem. Anyagilag azonban teljesen jól állnak, (jobban például mint a másik testvéremék), szóval nem értem hogy ezen miért akadtak fenn annyira, hogy még az unokahúgomnak vásárolt ajándék árának is utánanézzenek.

Mindazonáltal látom hogy elég felemások a vélemények, szóval be kell lássam, hogy jobban átgondolhattam volna a dolgot. Most viszont meg vagyok lőve, mert a lelkiismeretem tiszta, senkivel nem volt célom kivételezni vagy kiszúrni, tehát nem érzem hogy bocsánatot kéne ezért kérjek, megoldani viszont megkéne a konfliktust.