Igazságtalan voltam, vagy jogosan voltam mérges?
A párom az építőiparban dolgozik, tavasztól nyárig sokat dolgozik. Van, hogy szinte egész nap nem látom, este fáradtan esik be a lakásba, fürdik, eszik, alszik. Van egy pici babánk, vele is elég keveset tud lenni.
Nemrég az egyik haverja felhívta, hogy van valami új csaja, és meg kéne csinálni a lakásában valamit. A párom 3 napig ingázott a két munka közt, későn este járt haza. Ma megkérdeztem, hogy mennyit kért a munkáért, és kiderült, hogy jótékonykodott, teljesen ingyen dolgozott. A kérdésemre, hogy miért nem kért legalább valami szimbolikus összeget (van hová tenni a pént - drága a pelenka, a tápszer stb.) azt mondta, hogy nem akarta, hogy rosszat gondoljanak róla, hogy valami koldus, hogy pénzt kér a munkáért. Azért voltam főleg ideges, mert mikor nemrég költöztünk, egyik haverja sem ért rá segíteni, nekem kellett nagy pocakkal ingáznom a kocsival, párom egyedül cipekedett a sok holmival. Beültem a kocsiba, mentem egy kört, hogy lehiggadjak, de nem nagyon sikerült. Mikor visszajöttem azért még megkérdeztem, hogy ezentúl is fiatal macáknak ingyen fog dolgozni? Most én vagyok a rossz, mert én nem értem ezt az egészet. De mondtam, hogy ő nem érti, hogy az ingyen munka helyett lehetett volna inkább a családdal. Szerinte igazságtalan vagyok, és még ő haragszik rám...
Szerintem igazságtalan voltál. Az ember a haverjainak többnyire ingyen szokott dolgozni, és azt sem várhatod tőle, hogy soha ne tegye ezt... Mindenkinek, még a férjednek is (és neked is!) szüksége van külön életre. Szerintem a helyén van, hogy egyszer-egyszer pár napot azzal töltsön, hogy a haveroknak segít.
Ráadásul a "fiatal maca" a haver csaja, szóval nem volt a helyén a féltékenykedő megfogalmazás sem.
szerintem az utolsó mondatoddal gólt lőttél... ha már ingyen munka, akkor tényleg lehetett volna inkább veletek... viszont nem úgy kell rá rontani, hogy "bla bla, már megint jótékonykodtál, miért nincsen belőle pénz bla, bla..." csak normálisan elmondani neki, hogy legközelebb inkább szervezhetnétek valami közös programot, mert így is tök keveset vagytok együtt... viszont akkor a közös program ne az otthon ülés legyen...
személyes megjegyzés, hogy ha sokáig így fog menni, akkor még csúnyább veszekedéseitek is lesznek, mert ha folyton csak dolgozik, és nincsenek közös programjaitok, akkor elhidegültök egymástól...
Igazad van.
Ok, hogy segít, de az viszont nem, hogy ennek az az ára, hogy nincs a családjával soha. És az sem oké, hogy ő ugrik, hogy segítsen, míg nektek egy haver sem ért rá.
Egyébként az én férjem is ilyen típus volt, azonnal ugrott, mikor a barátainak szüksége volt rá. Célozgattam rá, hogy azért nem ártana valami viszonzás is, ő meg azt mondta, hogy de hát neki is segítenének, ha kell. Aztán szépen az évek során szembesült azzal, hogy ez nem így van, az úgy nevezett barátok csak kihasználják, és ha neki van szüksége rájuk, akkor sosem érnek rá. Ezek a barátságok aztán meg is szűntek végül, de már ő se bánta.
Igen, alaptalanul cseszegeted. Milyen dolog, hogy segít valakinek, te meg az árát követeled? Vagy ha a haverok segítettek volna költözni nektek, akkor te is segítségnek vetted volna, és néztél volna, ha azt mondják, hogy jó, 5000 Ft/nap....
Belegondolok, fordítva: szólna a barátnőm, hogy segítsek egy barátjának/barátnőjének. Én megteszem, hazajövök, és a férjem azzal cseszegetne, hogy pénzt kértem érte?????????? Ha ez veled lenne, rajtad követelne pénzt a férjed, mert segítettél egy barátnődnek, az jogos lenne?
Inkább az gondod, hogy frusztrált vagy, a gyerek az otthonlét miatt, és mintha a féltékenység is sütne a szavaidból a csajjal szemben.
Inkább gondod újra, és ne cseszegesd azt a szegény embert, mert a sárkány feleségekről hallotál már?
Hasonló nálunk is volt.
Én amúgy elég segítőkész voltam a gyerekek előtt a barátaimmal, mostanában is, hogy már nagyobbak, de a kisgyerekes időszak az iszonyat nehéz. Akkor a volt férjem kitalálta,hogy kivesz szabit és elmegy festeni a haverjának. Amivel gond nem lett volna, ha én nem vagyok a kimerülés határán és nem vette észre, hogy nekem is nagyon kellene a segítség, pedig többször kértem. Míg más esetben nem foglalkoztam volna vele, akkor bizony robbantam, hogy azért első a család, segíteni, jótékonykodni az után lehet, hogy a mi kis életünk rendben van. Én nagyon sok cuccot eladás helyett elajándékozok, van egy rászoruló család akinek a gyerekét felruháztam már pér évszakváltáskor, de az első az, hogy az én gyerekeimnek legyen. Utána jön mindenki más...
Ami még nem tetszik, hogy amikor nektek kellett segítség, akkor nem volt senki aki ment volna... Van barátnőm akivel gyakran segítettük egymást gyerekvigyázással, de ez kölcsönös volt mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!