Igazságtalan voltam, vagy jogosan voltam mérges?
A párom az építőiparban dolgozik, tavasztól nyárig sokat dolgozik. Van, hogy szinte egész nap nem látom, este fáradtan esik be a lakásba, fürdik, eszik, alszik. Van egy pici babánk, vele is elég keveset tud lenni.
Nemrég az egyik haverja felhívta, hogy van valami új csaja, és meg kéne csinálni a lakásában valamit. A párom 3 napig ingázott a két munka közt, későn este járt haza. Ma megkérdeztem, hogy mennyit kért a munkáért, és kiderült, hogy jótékonykodott, teljesen ingyen dolgozott. A kérdésemre, hogy miért nem kért legalább valami szimbolikus összeget (van hová tenni a pént - drága a pelenka, a tápszer stb.) azt mondta, hogy nem akarta, hogy rosszat gondoljanak róla, hogy valami koldus, hogy pénzt kér a munkáért. Azért voltam főleg ideges, mert mikor nemrég költöztünk, egyik haverja sem ért rá segíteni, nekem kellett nagy pocakkal ingáznom a kocsival, párom egyedül cipekedett a sok holmival. Beültem a kocsiba, mentem egy kört, hogy lehiggadjak, de nem nagyon sikerült. Mikor visszajöttem azért még megkérdeztem, hogy ezentúl is fiatal macáknak ingyen fog dolgozni? Most én vagyok a rossz, mert én nem értem ezt az egészet. De mondtam, hogy ő nem érti, hogy az ingyen munka helyett lehetett volna inkább a családdal. Szerinte igazságtalan vagyok, és még ő haragszik rám...
Igazad van, de igazságtalan voltál....
Igazad van, hogy veletek kellett volna töltenie legalább azt a kevés időt, vagy otthon megcsinálni a dolgokat (mert gondolom lenne mit) nem ide-oda sgítgetni, ha otthonra sincs ideje,.
Viszont igazságtalan volt, met havertól tényleg nem kérünk jelképes összeget sem.
Tehát az egymással szembeállított érveid nem jók...
8: "Vagy ha a haverok segítettek volna költözni nektek, "
De nem segítettek... amikor a kérdező családjának volt szüksége segítségre, akkor nem volt jelentkező.
Az a gáz az egészben, hogy én ezt a "havert" még életemben nem is láttam, azt sem tudom, hogy néz ki. Ha olyanról lenne szó, akivel össze is járunk, tényleg barát, nem szóltam volna semmit. Azért is voltam mérges, mert 2 nap kicsit össze is kaptunk azon, hogy haza jött és vacsora alatt arról beszélt folyton, hogy ki az a csaj, hol dolgozik, milyen, mit mondott, és már rászóltam, hogy engem nem érdekel a haverja nője, nem is ismerem őket. Így harmadik nap már el sem mondta, hogy ott volt. Engem az bánt az egészben a legjobban, hogy jobban érdekli, hogy mit gondol a csaj róla, mint én. Rosszul esett az is, hogy "jaj, milyen rendes a csaj", hogy hozott neki 3 sört, de hogy én hoztam egy rekesz sört haza, az csak "aha, jól van".
Épp a barátnőmmel beszélgettem, hogy az ő férje is ilyen "paraszt". Mindenki milyen szuper, de ha ő teszi ki a lelkét is, azt észre sem veszi.
Igazad van, de ezzel nem sokra mész.
Az én férjem is ilyen, segít mindenkinek, aztán párszor beleszaladt már, hogy ha neki kell valami, akkor a legtöbbjükre nem számíthat. Nem tudsz mit tenni, talán majd rájön a férjed is. Nyilván nem akarja ezt látni, mert fáj az igazság, de előbb-utóbb észre fogja venni.
Mindenesetre azzal semmire nem mész ha letámadod, de abszolút megértelek egyébként.
7-es, 10-es
hát, pont ez az, hogy mikor nekünk kell segítség, akkor senki sem elérhető, de az én férjem meg egyből pattan. Nemrég is egyik barátjától kért egy darab hulladék bútorlapot, (pedig sokat dolgozott neki ingyen), a srác meg bevágta, hogy 8700 Ft, és hogy ne haragudjon, de neki is meg kellett venni. (Ennyiért a Praktikerben is megkaptam volna - sőt!) A másik dolog meg, hogy a "haver" együtt sem lakik azzal a nővel, csaj "járnak". Rajtam van az összes házi munka a baba mellett, és egyik nap mikor rossz volt a kicsi, szinte semmit nem tudtam csinálni, még azt is megkaptam, hogy "majd én megmutatom neked, hogy egy óra alatt is rendet lehet csapni a lakásban", de persze nem csinálta, csak mondta.
A barátnőm mesélte, hogy ismeri a csajt, iszonyat rumli és piszok van nála mindig, ezért is voltam mérges, hogy "jaj, hozott 3 sört", jó, hogy nem tapsolnom is kellett. De, hogy én egész nap robotolok, csillog-villog minden, annak úgy kell lenni, az természetes, azon mit kéne dícsérni, ez a dolgom. Apám dettó ilyen, anyum munka mellett renden tartja a házat, kertet, robotol állandóan, de a haverja koszos felesége a jó asszony, mert a lakótelepi kis lyukban minden héten háromszor süt valami kalácsot, az anyum meg nem. Nem értem néha a pasikat.
Na jól van most már nem kell megmásítani a történetet.
Az előbb még haver volt, aki nem jött el segíteni, most meg már valami ismeretlen.
Imádom mikor egyik pillanatról a másikra változtat, csak h neki legyen igaza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!