Igazságtalan voltam, vagy jogosan voltam mérges?

A párom az építőiparban dolgozik, tavasztól nyárig sokat dolgozik. Van, hogy szinte egész nap nem látom, este fáradtan esik be a lakásba, fürdik, eszik, alszik. Van egy pici babánk, vele is elég keveset tud lenni.

Nemrég az egyik haverja felhívta, hogy van valami új csaja, és meg kéne csinálni a lakásában valamit. A párom 3 napig ingázott a két munka közt, későn este járt haza. Ma megkérdeztem, hogy mennyit kért a munkáért, és kiderült, hogy jótékonykodott, teljesen ingyen dolgozott. A kérdésemre, hogy miért nem kért legalább valami szimbolikus összeget (van hová tenni a pént - drága a pelenka, a tápszer stb.) azt mondta, hogy nem akarta, hogy rosszat gondoljanak róla, hogy valami koldus, hogy pénzt kér a munkáért. Azért voltam főleg ideges, mert mikor nemrég költöztünk, egyik haverja sem ért rá segíteni, nekem kellett nagy pocakkal ingáznom a kocsival, párom egyedül cipekedett a sok holmival. Beültem a kocsiba, mentem egy kört, hogy lehiggadjak, de nem nagyon sikerült. Mikor visszajöttem azért még megkérdeztem, hogy ezentúl is fiatal macáknak ingyen fog dolgozni? Most én vagyok a rossz, mert én nem értem ezt az egészet. De mondtam, hogy ő nem érti, hogy az ingyen munka helyett lehetett volna inkább a családdal. Szerinte igazságtalan vagyok, és még ő haragszik rám...