Igazságtalan volt tőlem, hogy ezt kértem? Megbántottam, pedig úgy érzem, hogy korrekt voltam vele, mit tegyek?

Sziasztok!

A bátyámról és rólam lenne szó. Az a helyzet, hogy a testvérem elég nehezen fogja meg a pénzt, hogy úgy mondjam, sokszor kicsúszik a kezéből. Nem szórja, de nem is tudja jól beosztani, ezért folyton anyagi nehézségei vannak. Rosszul kezeli az anyagi dolgokat, hitelre vesz szinte mindent, amit aztán alig győz fizetni... Igazság szerint soha semmit nem képes időben visszafizetni, nem tudja tartani a határidőket, ezért a kamatok miatt a tartozásai csak gyűlnek és gyűlnek.

Az utóbbi időben emiatt eléggé eladósodott (milliókról van szó), és hozzám fordult segítségért.

Mivel én éppen lakásvásárlás előtt állok, ezért van némi félretett pénzem. Felajánlottam, hogy segítek neki, de mivel ismerem jól, attól félek, hogy ezt az összeget se tudná visszafizetni, azt viszont nem szeretném, ha úgymond "elúszna" a nehezen összegyűjtögetett pénzem és mindig arra kellene várnom, hogy "amint tudja" meg "hamarosan megadja". Hmm, igen, ahogy szokta...

Félreértés ne essék, nagyon szeretem a bátyámat és bármit megtennék érte, de magamra is gondolnom kell, nem tudok mindig minden helyzetet megoldani helyette.

Ezért azt mondtam neki, hogy csak abban az esetben kapja meg a pénzt, ha a nevemre írjuk a lakásának a felét, ami biztosítékot adna nekem, hogy amennyiben mégse tudja visszafizetni az összeget, nem maradok ott üres kézzel.

A bátyám teljesen felháborodott, úgy érzi, hogy ki akarom túrni a saját lakásából és nem érti meg, miért nem tudom "csak úgy" odaadni a pénzt. Fűt-fát ígért, hogy visszafizeti, de sajnos ismerem, hogy milyen. Próbált érzelmileg befolyásolni, hogy mégis miféle testvér vagyok, miért nem vagyok képes önzetlenül segíteni neki, meg hogy látja már, hogy milyen ember vagyok, ezek szerint nekem ennyit számít csak a családom, meg hogy mégis kiben lehet a mai világban bízni, ha még a tulajdon testvére is kiforgatja az embert, elhordott mindenféle számító, anyagias embernek, pedig tudja jól, hogy nem vagyok az. Aztán megsértődött és közölte, hogy így nem kell a segítségem, inkább vigye a házát a bank, tőlem nem fogad el semmit, hogy rendezze a hitelét.

Nem értem, hogy mégis mivel bántottam meg ennyire. Olyan nagy kérés volt tőlem, hogy adjon valami biztosítékot? Nem tettem volna ki a házból, nem akartam onnan kitúrni, csak azt szerettem volna, ha a pénzem valahol, valamilyen formában "megmarad" és nem vész el.

Szerintetek oda kellett volna adnom neki a pénzt mindenféle habozás nélkül? Igaza van, hogy megsértődött emiatt? Tényleg igazságtalan lettem volna?

29/F (bátyám 34/F)