Mit tegyek, ha folyton versenyeztetnek minket a testvéremmel?

"veszekszem a családommal, hogy miért nem akarok a tágabb rokonsághoz vendégségbe menni"

Nyugodtan mondd meg a valós indokot, amit a nyitókérdésben is leírtál:

"A tágabb családi kör is folyton rátesz; csak a húgomról érdeklődnek vendégségben, vele beszélgetnek, engem senki nem hallgat meg, vagy a szavamba vág."

Sőt, én abból se csinálnék titkot, hogy azért mentem el, és azért járok haza ritkán, mert ők is csak a húgom teljesítményét ismerik el. Nem kell ezt vádlóan vagy sértődötten mondani, inkább csak mint pofonegyszerű tényt: az ember oda szeret menni, ahol jóindulatúan bánnak vele, és oda nem szeret, ahol nem így bánnak vele.

Nagyon hasznos volt számomra a kérdésed, nekem is az egyik gyerekem sportoló, a másik pedig matematika-szakos, nem győzöm hangsúlyozni a férjemnek, hogy mindegyik egyformán értékes, csak mindegyik másban jó.

A szüleid rontották el a rokonok hozzáállását is. Én úgy voltam vele mindig, hogy ha az egyik gyerekemet dicsérték a sport miatt, mindig kiemeltem, hogy a másik milyen matek versenyen vett részt, vagy éppen mennyire jól főz (mind2 fiú).

Próbálj erről nyíltan beszélni a szüleiddel!

A felnőtt életben már semennyire nem számít hogy általánosban ki mit csinált. Sőt visszanézve még a tini éveimre is oilyan mintha nem is én lettem volna, olyan sokat változtam én is és az érdeklődésem is. Nem számít már hogy pl a hugod mit sportolt, kb 25 éves korotokra annyira megváltozik majd az életetek hogy erre már jobb esetben nem is foglalkozik az ember.

Lehet hogy a hugod erről semmit sem tud, mert nem vette észre, vagy azt hitte hogy féltékeny vagy. Lassan azért ezt szóba kellene hoznod mert ő az egyetlen testvéred, és most még ezt nem érzed de lesz idő amikor nagyon hiányozni fog egy testvér. Ha azután is a távolságot akarja tartani akkor legalább tudod hogy te megpróbáltad.

A szüleiddel is beszélhetsz, ott viszont más a helyzet mert ők teremtették ezt a helyzetet. Ha eddig megfelelt nekik így akkor nem biztos hogy változtatni fognak a gondolkodásukon, de soha sem tudni. Ha nem akkor is csináld úgy ahogy neked jó. Csak vigyázz nehogy úgy jöjjön le az egész hogy betegesen féltékeny vagy. Szóval emeld ki higy szereted a tesódat, de te nem ő vagy, stb. Ha meg egy ismerős megkérdezni mi van a tesóddal megmondod hogy nem tudod mert ritkán beszéltek.

Nincs veled semmi baj, a családoddal annál inkább. Az egy dolog, hogy elég kificamodott az értékrendjük (nem attól lesz valaki szeretetre érdemes, hogy extravertált, bulikirály, sportoló, és munka nélkül szerez sok pénzt) - a másik dolog, hogy ha van két testvér, akik a szülők értékrendje szerint "másképp állnak", akkor SEM szabad őket összemérni. Sokkal inkább szeretni, és tisztelni kell bennük a jót, mert az is van mindenkiben.

Tudom, hogy nehéz ez neked, mert amiben az ember felnőtt, tudat alatt azt tartja természetesnek, ezért vannak önértékelési problémáid. Viszont egy 21. századi tudás alapú társadalomban hidd el, hogy a tanulmányi eredményeid többet fognak lendíteni rajtad, mint a húgodon a versenytánc meg a sport tagozatos múlt. Az eredményekért keményen dolgozni, megküzdeni (ügyeskedés helyett) pedig nem szégyen, és vállalkozónak sem kell lennie mindenkinek. Ha nem vagy egy Usain Bolt, akkor a sport szerepe nem több, és nem kevesebb, mint az egészség megőrzése. Nincs veled semmi baj. Barátkozz olyanokkal, akik értékesnek, és szerethetőnek látnak, mert az is vagy. Ha nem jutsz egyről a kettőre, akkor pedig nyugodtan kérd egy normális pszichológus segítségét, nem szégyen.