Miért érzem ezt igazságtalannak?

Ketten vagyunk testvérek a nővéremmel, 2 év van közöttünk, huszas éveink vége felé vagyunk mindketten, szüleink 50 felé, több mint 10 éve elváltak, nem igazán beszélnek.

Valahogy mindig úgy éreztem h az ő tanulmányaiba, életébe sokkal több energiát fektettek bele a szüleink, főleg anyám. Ő 14 évesen mehetett gimibe, nekem szakközépbe kellett, neki legyen egyetem, nekem jó lesz a szakma is.

Én megszereztem a szakmámat, de kb semmire se mentem vele gyakorlat nélkül (TB bérügy) ezért külön estin leérettségiztem és letettem egy nyelvvizsgát h egyetemre mehessek, levelezőre. Ekkor már dolgoztam, igaz nagyon gyérül kerestem de valahogy kijöttem belőle.

A nővéremet nem vették fel anno arra a szakra, amelyikre jelentkezett, ezért diákhitelt vettek fel anyummal h egyetemre járhasson. A második évben kibukott, anyum fizette vissza az egészet. A tesóm elment egy fénymásoló szalonba dolgozni, és elköltözött a barátjához(jelenleg anyám lakásában laknak).

Én most vagyok végzős az egyetemen, de sajnos márciusban a kib.sztt vírus miatt elvesztettem a munkámat és közfoglalkoztatott lettem. :( ez kb éhenhalni elég. Ami megtakarításom volt az kifizettem az utolsó félévemre, egy részletet pedig az apai nagyszüleim fizettek ki.

És most jön a dilemma: tavaly a nővérem anyánk egyik tévéjét(anyám tudta nélkül) odaadta karácsonyi ajándékként az apai nagyszülőknek(akik kifizették az én tandíj részletemet). Idén kifizették neki mert annyit sírt, hogy egy fizetésből élnek ők szegények(a barátja FELMONDOTT, nem kirúgták), nincs pénzük semmire(ez nem igaz amúgy, de ok).

A mamám utána meg nekem sír hogy nem tud a papámnak egy rendes nadrágot venni. És nekem sem tudnak adni a következő félévre.

Én meg nem értem hogy miért is csak opció nekem az egyetem, neki meg ott volt és nem kellett. Nekem miért kell egy egész évet kenyéren és májkrémen kihúznom amíg nekik jut cigire, piára meg játékokra.

A nagyszüleimnek hiába mondanám, ők nem értik. Apám szerint én akartam az egyetemet, akkor nyeljem le. Én mégis annyira igazságtalannak érzem.