Miért érzem ezt igazságtalannak?
Ketten vagyunk testvérek a nővéremmel, 2 év van közöttünk, huszas éveink vége felé vagyunk mindketten, szüleink 50 felé, több mint 10 éve elváltak, nem igazán beszélnek.
Valahogy mindig úgy éreztem h az ő tanulmányaiba, életébe sokkal több energiát fektettek bele a szüleink, főleg anyám. Ő 14 évesen mehetett gimibe, nekem szakközépbe kellett, neki legyen egyetem, nekem jó lesz a szakma is.
Én megszereztem a szakmámat, de kb semmire se mentem vele gyakorlat nélkül (TB bérügy) ezért külön estin leérettségiztem és letettem egy nyelvvizsgát h egyetemre mehessek, levelezőre. Ekkor már dolgoztam, igaz nagyon gyérül kerestem de valahogy kijöttem belőle.
A nővéremet nem vették fel anno arra a szakra, amelyikre jelentkezett, ezért diákhitelt vettek fel anyummal h egyetemre járhasson. A második évben kibukott, anyum fizette vissza az egészet. A tesóm elment egy fénymásoló szalonba dolgozni, és elköltözött a barátjához(jelenleg anyám lakásában laknak).
Én most vagyok végzős az egyetemen, de sajnos márciusban a kib.sztt vírus miatt elvesztettem a munkámat és közfoglalkoztatott lettem. :( ez kb éhenhalni elég. Ami megtakarításom volt az kifizettem az utolsó félévemre, egy részletet pedig az apai nagyszüleim fizettek ki.
És most jön a dilemma: tavaly a nővérem anyánk egyik tévéjét(anyám tudta nélkül) odaadta karácsonyi ajándékként az apai nagyszülőknek(akik kifizették az én tandíj részletemet). Idén kifizették neki mert annyit sírt, hogy egy fizetésből élnek ők szegények(a barátja FELMONDOTT, nem kirúgták), nincs pénzük semmire(ez nem igaz amúgy, de ok).
A mamám utána meg nekem sír hogy nem tud a papámnak egy rendes nadrágot venni. És nekem sem tudnak adni a következő félévre.
Én meg nem értem hogy miért is csak opció nekem az egyetem, neki meg ott volt és nem kellett. Nekem miért kell egy egész évet kenyéren és májkrémen kihúznom amíg nekik jut cigire, piára meg játékokra.
A nagyszüleimnek hiába mondanám, ők nem értik. Apám szerint én akartam az egyetemet, akkor nyeljem le. Én mégis annyira igazságtalannak érzem.
Azért van így,hogy te meg tudd becsülni amid van. Nagy esélyel,ha vége a vírusosdinak te végzel a suliban és elfelwjted ezekwt a retkeket. Wlköltözöl és saját boldog életet élsz. Nem kell foglalkozni velük. Nálunk is nővéremet támogatták. 14évvel idősebb nálam és 16al hugomnál.
Neki segítettek az első lakásánál én magamnak szedtem össze rá minden forintot. 30évesen még otthon szenvedtem,de végre megvan a saját helyem. Mostmár nem kell eltartsan anyámat..
3 vagyok
Nyugi, ne ess kétségbe. Legrosszabb esetben halasztasz egy fél évet, vagy kérsz kölcsön valakitől. Már majdnem kész vagy, egy féléven már alig múlik valami. Kárba semmiképpen nem megy az elmúlt idő, sem az egyetem azzal, ha passziváltatsz egy félévet. Tanulsz belőle, hogy milyen emberekre számíthatsz a környezetedben. Az biztos, hogy ezek után az ajtót nem nyitnám rá a kedves szüleimre. Majd ha kell nekik valami megmondhatod, hogy te csak opció vagy, ott a nővéred forduljanak hozzá. Vagy fel. Fú bocsi a stílusért, de felcsesz eléggé ez a szitu. Ne ess kétségbe, szívd fel magad, kemény csaj vagy.
Ennyi információ alapján teljesen igazad van, kiakasztó szitu. (Megjegyezném, hogy én azért szeretem a másik oldalt is meghallgatni, általában sokat változtat a végleges véleményemen).
A halasztás jó megoldás lehet az esetedben, fél év alatt megpróbálhatsz összegyűjteni annyit, amiből ki tudod fizetni a maradékot.
Később már könnyebb lesz, amikor nekik lesz szükségük rád, akkor mondhatod, hogy te se számíthattál rájuk, akkor hagyjanak békén, megszakítod a kapcsolatot és kész.
koszonom 3-as. ez jolesik most💕
igen gondolkoztam mar a diakhitelen, ha minden kotel szakad. csak lehet csoro vagyok, de hitelem sosem volt még. de ez egy ilyen szitu...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!