Mennyi segítséget várhat el tőlem jogosan egy testvér akinek kisbabàja születik? Ti hol húznatok meg a határt?

Rossz májú leszek. Nővér írná ki a kérdést..így: Húgom az egyetlen rokonom ráér (mert nővéred szerint ráérsz) mégsem akar segíteni nekem, pedig rosszúl élünk a férjem ha nem maszekol nincs pénz pelenkára:).

Akkor sok téged támadó komment jönne kérdező,mindenképpen jó hogy leírtad a te oldaladat is.

Tanácsom. Sajnos itthon én vagyok a szerelemben szerencsétlen bátyuska,húgom a tökéletes gyerek. Bár szüleim támogatnak,de elvárják vessem alá az életem ha kell húgomnak. Nem nem és nem! Ki kell állni magadért.

Én is rosszmájú leszek: “ ha nem maszekol, nincs pénz pelenkára”.

Igazából itt 31-el értek egyet. Ahol ilyen szinten az együtt töltött idő rovására megy a pénzkeresés, oda meg kell gondolni a gyereket. Lehet itt most támadni hogy sosincs jó időpont...stb. De. Legalàbb egy alapszinten van jó időpont, ami azt jelenti, amit 31-és is írt: ha az egyik félnek teljesen a másikra kell hagyni a nevelést, oda nem fér bele még a gyerek. Nem megoldás, hogy majd a két nővér felneveli. Ők csinàlták talàn? Itt kérdezőnek meg kell tanulni nemet mondani, a nővėrnek meg át kell gondolnia a férjével közösen, hogy akkor ezt most hogy is oldják meg a továbbiakban. Szép dolog igen, ha a kérdező besegít, de nem erre kell alapozni.

Igaza van a 34esnek. Nehogy az legyen,ma csak 2 órát holnap 3at aztán egyszer csak nem érnek haza a megbeszélt időben.....

Tehát ha egy hajszálnyit bevállalsz,nehogy mindig többet és többet akarjanak.

Van felénk 1 (fura) hagyomány. Anyuka hazajön a kórházból 1-2hónapig nagyik vagy más rokonok fürdetik a babát ,főleg első gyereknél.

Nem olvastam el a válaszokat, de leírom az én történetemet.

Idősebb nővérem gyerekére elkezdtem pici korában vigyázni. Ez odáig fajult, hogy O olyan munkát vállalt el, amikor a kisgyerek már óvodás volt, hogy minden du. én hoztam el az ovibol és vigyáztam rá 2-3orat.

Pusztán azért, mert nem ismertem a NEM szót, a család pedig természetesnek vette (iskolás korú voltam).

Utána másik nővérem szült gyereket. Akkor már más városban laktam, de MINDIG haza voltam rangatva, hogy vigyázzak a gyerekére. Vagy amíg ők elmentek wellnessezni vagy t*kom tudja épp mit csinálni.

Ekkor már akkora csicskakent voltam kezelve, hogy egyszer nemet mondtam, és tesóm férje leuvoltotte a fejemet, hogy mi az , hogy nem.

Az volt az utolsó alkalom, amikor vigyáztam a gyerekukre.

Azóta én vagyok az egész család szemében a szemét, mert még ennyit sem tudok megtenni a testvereimert (hozzáteszem, ők sosem tettek meg értem semmit és tudom, ha gyerekem lenne se tették volna meg).

Az egész odáig fajult, hogy nem beszélek már egyikkel sem + a gyerekvallalas gondolata is kiborit.

Szó, ami szó: az elején le kell fektetni a játékszabályokat. Ha havi egy du-t akarsz megengedni, akkor ebből ne engedj. Ne telepedjen rád. Azért van apja és anyja a gyereknek, hogy ellássa.