Mennyi segítséget várhat el tőlem jogosan egy testvér akinek kisbabàja születik? Ti hol húznatok meg a határt?

Mar az elejen gyakorold a NEM szocska ismetelgeteset. Ha segitsegre van szuksege, keressen bebiszittert.

Nyilvan ez arra az esetre vonatkozik, ha ki akarna hasznalni. A hatarokat neked kell kijelolni, hogy mennyi neked az elfogadhato.

Az ember nem azért hoz világra gyermeket, hogy aztán mások nyakába varrja.

Persze, néha-néha szeretetből, biztos te is szakítanál időt,

de rendszeresen, nyilván nem számíthat rád.

Ezt nem kell előre kijelenteni. Tudja ő, hogy milyen a munkabeosztásod.

Hogy milyen a három műszak. Ráadásul, amikor éjszakás az ember soha nem tudja kipihenni magát délelőtt. Valamint rengeteg elintézni valója, otthon munkája is van.

Fizessenek maguknak segítséget.

Amúgy nagyon sok helyre viheti magával a babácskát. Én még fogorvosnál is voltam vele. A hasamra feküdt, aludt.

Itt az a gond, hogy mintha be le lettel volna kalkulalva.

Es sajnos olyan gyakran igaz a mondas, hogy a kisujjad nyujtod, es az egesz karodat akarjak.

Szerintem neha szabad vigyaznod, kulonben fizetett baby sitter es lemondas az elet apro oromeirol. Mint pl edzes. Attol meg nyomhatja a fekvotamaszokat otthon.

Nem a te hibad, hogy pont nincs gyereked, ok pedig vallaltak. Neked a sajat eleted az elso.

Az ember szivesen segit, ha nem elvaras es kihasznalas.

Es meg egy. Kicsi gyerek oriasi felelosseg. Nemcsak veled van, hanem folyamatosan rajta kell tartanod a szemed.

Baleksagig ne menj el.

Gyakorold azt, hogy "sajnálom, de csak 1 órám van ezen a héten" vagy hogy "nem".

Egy baba, majd kisgyerek mellett elég sok lemondásra számíthat az anyuka, amit el kell fogadnia. Sokáig nincs büntetlen 2 órás fodrász vagy cardio edzés heti 3x. Másra bízni is gonosz dolog, ha az a másik nem vágyik rá. Egyrészt lenne más dolga, például sorozatot nézve kipihenni a műszakját. Másrészt egy kicsi gyerek nagy felelősség. Nekem 2 gyerekem van (3,5 éves és egy 4 hónapos), elég jól bírom velük a strapát, de mikor 5-10 percre rám bízták az 1 éves unokatesójukat is, mondván, elfér még egy és olyan ügyes vagyok, engem a frász kerülgetett, hogy hova ugorjak, ha baj van. Az én hibám lett volna, ha pont akkor próbál valamelyik szekrényt mászni és nem tudok figyelni a másik kettőre, míg a harmadikat mentem meg.

Esetleg addig is valahogy próbáld a nővéred rávezetni, hogy téged ne kaljuláljon bele a rendszerbe, például kérdezgesd arról, hogy milyen frizurája lesz, amivel kevesebbet kell fodrászhoz járnia? Talált már otthon végezhető edzés tervet, amivel folytathatja majd szülés után?

A hétköznapi lepasszolást pedig egyszerűen ne engedd. Lehet hivatali ügyet intézni, bevásárolni is babával, és sokan meg kávézni is járnak barátnőkkel a babájukkal együtt. Kellhet a kiszakadás a mókuskerékből, de az apja legyen a megoldás, nem te. Nálunk is kevesebbet túlórázik azóta az apjuk, de ki vállalja a lemondást, ha nem a szülő, aki gyereket akart?