Ami az enyém az közös,ami az övé az csak az övé?

Még baba voltam amikor a szüleim szétmentek. Anyukámnak idővel lett új párja és 3 éves voltam amikor megszületett a hugom.

Apám tartotta velem a kapcsolatot,jött értem,fizetett is anyámnak,ajándékot is kaptam.

De érezhető hogy a hugomnak az apja is jelen van a családban míg nekem nem.

Akármit kaptam apámtól azt nekem meg kellett osztani a hugommal is. De fordítva már nem így van. Legyen szó ruhárol pénzröl játékról. Ami az enyém az a hugomé is,testvérek vagyunk címszóval.

Ha engem a láthatás alatt apám elvitt fagyizni,másnap ha a családdal mentünk én nem kaptam vagy csak max 1 gombóccal mert tegnap is fagyiztam. De ha amig én apámmal és az apai nagyszüleimmel voltam ők moziba kirándulni voltak vagy bárhol,vissza már nem müködött. Ha kérdeztem h én is elmehetek a moziba arra a filmre amire ők előző nap a válasz az volt h biztos elöző nap apámmal jól szórakoztam.

8.os ballagásomra kaptam egy arany nyakláncot és pénzt. A nyakláncot a hugom többször viseli mint én-kérdés nélkül veszi el-,a pénzből meg nekem kellett megvennem a jövő évi tanszereket meg amik kellenek a suliba. Míg tesómnak a szüleim fizetik ezeket.

Tesóm a 8.os ballagására kapott anyáméktól a nyakláncomhoz passzoló arany fülbevalót. Én annak idején csak 1 otthoni ebédet kaptam volt torta is mondjuk,mondván majd apámék rendeznek nekem bulit. A szalagavatómra szerettem volna elkérni a fülbevalót de anyámék és a hugom is fel volt háborodva h de hát az az övé,ő kapta én mit kéregetem el!

Az ilyen dolgok kisérték végig szinte az egész életemet.

Most felnőttként sem változott a helyzet. Csak nagyobb értékeket kell megosztanom tesómmal.

Pl még otthon laktam de már dolgoztam a fizetésem felét elkérték mondván nincs ám ingyen az étel szálljak be a kötségekbe. A másik felét a hugommal kellett megosztani mert szegény ő nem tud dolgozni mint én.

Apámtól kaptam egy használt autót,azt is a hugom többet használja mint én. Én csak fizetem a fenntartásait mondván az én autóm de közbe busszal járok dolgozni mert folyton a hugomnál van az autó. De hiába szólok érte! A jogsit is én ajándék pénzből-már ami a tesommal valo osztozkodás után maradt-és apám támogatásával tettem le,tesómnak az egészet anyámék fizették.

Mikor elköltöztem és vittem magammal az autót a hugom kapott anyáméktól egy újat,de én voltam a világ legszemetebb embere kb hogy elveszem a hugomtól a kocsit mikor én nem is használom. Persze mert folyton nála volt.

Sokáig albérletben laktam, apám és a nagyszüleim felajánlották h legyen az ő házuk a fedezet ahoz hogy lakást tudjak venni. Így hitel plussz némi önerő meg a nagyszülői ház megterhelve sikerült vennem lakást.

Közben cégen belül kaptam egy lehetőséget hogy kimenjek a svájci telephelyre.

A lakásba anyámék konkrétan a hugomat és a párját beköltöztették.

Én megtaláltam itt a számitásaim nem tervezek haza menni. Jó munkám van és itt ismerkedtem meg a a leendő férjemmel is.

A lakást el akarom adni mondtam is hugomnak hogy felvettem egy ingatlan iroďaval a kapcsolatot. Tehát készüljön arra h költöznie kell.

Anyámék ki is találták h a lakás ára jó lesz önerőnek tesómeknak és mivel jön a baba tudnak venni 1 szép családi házat,max fedezet lesz az ő házuk is.

Kérdeztem hogyha oda adom a lakás árát akkor mennyi lenne így a tulajdonrészem az új házból. Hát semennyi. Mit gondolok az ő házuk a fedezet én nem is élek itthon minek nekem tulajdonrész.

Elegem van az egész helyzetből. Hugom használja évek óta tulajdonképpen apám lakását mert az ő segítsége nélkül nem lenne,és most még az árát is neki kéne adnom?

Legszivesebben haza mennék csak a munkahelyem nem enged el annyi szabira míg az otthoni helyzetet rendezem. Valószínű hogy nem 1-2 hét alatt tudnám kirakni tesómat és eladni az ingatlant.

Mit tegyek? Mindig de mindig beletörödtem hogy osztoznom kell,de elég volt!

Bocsánat ha hosszú lett de évek óta nyomja ez a dolog a lelkemet jól esett ki irni.