Van jogom rászólni a mostohatesóimra, vagy nekem kell alkalmazkodni és nézni, hogy egészségtelenül élnek?

24 éves nő vagyok, a járvány miatt most kénytelen voltam ideköltözni anyu és anyu új társának családjához. Van két tinédzser fia(15-19). Mi vagyunk itthon hárman, mert anyu és a párja még bejár dolgozni. Eleve az egyik képes 2-ig aludni, úgy, hogy 11-kor már alszik, majd visszafeküdni délutáni szundira, vagy 14-15 órát alszik összesen egy nap, ami szerintem nagyon nem egészséges, ha én gyerekem lenne már kivizsgáltatnám. Nekem egész nap online óra van egyetemen, de ők még a könyvet sem hajlandóak kinyitni, ébren töltött óráik nagy részében lövöldözős játékokat játszanak, természetesen rohadt hangosan, és csapatban játszanak, így a mikrofonba is üvöltöznek. Nem nagyon izgatja őket, hogy három hete be vagyunk zárva, tökig lehúzzák a rolót, egész nap a sötétben ücsörögnek, nem nagyon éri őket D vitamin. Én hétvégén kiautózok a hobbi kertünkbe, reggeltől estig mozgok, nagyon sok a kerti munka, ott feltöltődöm és igyekszem tartani a jó szokásaimat. De ezeknek a srácoknak semmire sincs igényük, nagyon egészségtelen életmódot élnek, nem haladnak az iskolai dolgokkal, pedig az egyik most bukott meg harmadjára a nyelvvizsgán, testmozgásrol nem is beszélve. Tökre el vannak züllesztve. Így, hogy össze vagyunk zárva, elkezdett idegesíteni, még ha nekem kvázi nincs is beleszólásom az életükbe. Ráadásul a srácokkal nem is együtt nőttünk fel, két éve vannak együtt a szüleink, így még annyira nővéri viszonyuk sincs hozzám. Próbáltam beszélni a szülőkkel, kapnak fejmosást, aztán minden megy a régiben.