Ti hogy próbálnátok segíteni?

A nővéremről kiderült, hogy colitise van és néhány év alatt teljesen megváltozott a viselkedése (colitisnél gyakori kisérő tünet a szorongás, idegeskedés). Korábban extrovertált, egyedül lenni nem szerető személy volt, később egyre kevésbé tartotta a családdal a kapcsolatot és ahogy kivettük a barátaival sem nagyon.

Például mindig visszamondja a találkozást, ha valaki náthás vagy fáj a feje (kb. 12 ember szokott összeülni nálunk egy normál születésnapra, úgyhogy ez gyakori). Mióta gyereke született még rosszabb. Màr a terhesség alatt sem láthattuk. Otthon kellett maradnia veszélyeztetett terhesen majdnem 9 hónapig, és végig attól félt, hogy elkap tőlünk valami gyerekbetegséget (ami nálunk tünet mentes) és a gyerek megvakul (mivel sok kisgyerekes kollégám van).

Mióta megszületett a gyereke, azóta attól fél, hogy 1. nem tartják a napirendjét, akkor óriási gáz lesz 2. valakinek tünetmentes betegsége van, amit elkap a gyerek (1,5 éves és háromszor láttam, akkor is csak rövid időre, mert csak otthon tud aludni).

Ráadásul úgy tűnik, hogy egyedül nem tudják menedzselni a gyereknevelést. Nővérem férje 12 órában dolgozik és utána megy bevásárolni, mert a babával nem lehet, nehogy elkapjon valamit,. Nővérem egyetlen programja, hogy heti egyszer orvoshoz jár, Ha mondasz neki valamit, hogy mondjuk fel tudja-e hívni xy, mert ma van a szülinapja akkor majdnem elsírja magát, hogy nem ér rá, majd egy fél órát ezt magyarázza.

Egyszerűen nem látom, hogy bele kell-e szólni mit csinálnak, vagy hagyjam? (Nyilván tudom, hogy kell nekik magánszféra és a gyerek az első, csak közben nem tűnnek boldognak). Illetve, ha bele kell szólni, akkor hogyan lehet hatni valakire, aki ennyire másik világban él, mint a normális emberek?