Próbálnátok meggyőzni a gyereketeket, . Hogy menjen veletek, vagy hagyjam maradjon az apjánál?

Válni fogunk férjemmel, van egy 14 éves és egy 13 éves fiunk. A kicsi haragszik rám amiért elválunk. Nem akarok bõvebben errõl írni, valóban én léptem ki a kapcsolatból valaki miatt. Úgy gondoltam így a tisztességes, nem akartam szeretõ lenni, sunyin várni mi lesz ebbõl az egészbõl. A férjem természetesen haragszik, de egy szóval nem hangolja ellenem a fiúkat. Átköltöztem a másik lakásunkba ami eddig ki volt adva, egy ideig nem akarunk semmit eladni.

A kisebbik fiam nem akar hozzám jönni. Ami fáj nagyon, de valahol megértem, és tudom hogy csak idõ kell neki. Úgy állapodtunk meg hogy megosztott lesz a felügyelet. Maradnak a házban, de akkor jönnek amikor akarnak. Ha napi 5percre akkor annyira, ha ott akarnak aludni akkor az is lehet. A nagyobikkal mükôdik is, minden nap látjuk egymást, sok idõt töltünk együtt. A kicsi viszont arra sem mindig hajlandó hogy beszálljon a kocsiba ha értük megyek, és csak hazavinném. 3 hete van ez amúgy, tehát viszonylag friss. Az apjuk szerint én nem vagyok elég következetes, félek a gyerektõl. Szerinte el kellene vigyem, nem hagyni hogy ugráltasson ahogy akar, hanem kijátszani a szülõkártyát és helyrejönne lassan a kapcsolatunk az együtt töltött idõtõl. Igaza van, lelkiismeretfurdalásom van, ezért sem erõltetek semmit. Úgy érzem valahol joga van mindehhez. És tényleg bízok benne, hogy el kezdek neki hiányozni, akkor tudja hogy megtalál, szeretem. Ezt elmondtam neki is. Melyikünknek van igaza? Erõltessem rá magam vagy hagyjam magától nyisson?