Ti hogy próbálnátok segíteni?

Köszönöm a válaszokat!

"szerintem noverednek pszichologusra van szuksege"

Ebben mi "kívülállók" egyet tudunk érteni. De sajnos ő nem látja abnormálisnak azt amit csinál. Így hiába kapna mondjuk karácsonyra egy fél év pszichológus előfizetést, nem hiszem, hogy sok haszna lenne. De, ha nem jön jobb ötlet, akkor megpróbálom :)

"Vagy azért a “fujj, beteg, nehogy megfertőzzön minket” rokon segítsége is kellene majd annak idején?"

Nem kértek soha a férjével segítséget (talán néha tanácsot, meg időnként nővérem szeret panaszkodni). Nem is hiszem, hogy a jövőben rá fognak szorulni. Nővérem anyósa negyven éve háztartásbeli, mivel ő sem találkozik senkivel, így őt meg tudják kérni, hogy segítsen, ha kell.

"Én biztos nem hagynám így megalázni magamat, mint ahogy a nővéred teszi a családjával."

Igaziból én nem érzem megalázónak (talán apukám érzi annak). Sajnálom és aggódok érte, de inkább olyan, mint egy tőled külön háztartásban élő alkoholista/drogos esetén, ahogy tehetetlenül nézed, hogy felemészti valami a régi személyiségét és nem tehetsz semmit. Amúgy, amikor találkozunk, akkor azt érzed, hogy nagyon örül neki és hiányzik, hogy többet legyünk együtt, nagyokat beszélgessünk, mint régen. Mindig készül is a találkozókra, el szokta küldeni, hogy kinek mit vett szülinapjára/névnapjára, aztán ha időnként sikerül találkozni, akkor mindenkinek odaadja több hónapra visszamenőleg (olyan is volt, hogy nővérem odaküldte a férjét a munkahelyemhez, és mikor kijöttem, akkor a kezembe nyomta az ajándékomat). Ugyanakkor mondjuk a gyereke mindig kinövi amit én veszek neki, legyen az játék vagy ruha vagy könyv, mert ha fél évvel későbbit veszek neki, azt sem tudom általában odaadni (múlkor már a három éveseknek való játékokból vettem, az időben odaért, de elég kiábrándító).

Szóval ha valakinek van egyéb tippje várom, bármennyire unkonvencionális. Mondjuk az jó lenne, ha véletlenül rosszul sül el, akkor nem rontana a családi kapcsolatokon.

"Ahogy már előttem írta valaki, ez pszichés torzulás, ami már a colitist is okozta, azaz nem a colitis következtében lépett fel, hanem pont fordítva. Nem tehetsz semmit, legfeljebb ajánlod neki a pszichoterápiát."

Erről néhány évente megváltozik az orvosok elképzelése. Mikor rájöttek, hogy a gyomorfekélyt sem a stressz, hanem vírus(?- lehet, hogy baktérium) okozza és ennek következtében jelenik meg a stressz, illetve, hogy lehet, hogy az autisták dührohamai is valahogy összefüggésben állnak az emésztésükkel (tehát diétával javíthatók), azóta a colitisről sem állítják akkora bizonyossággal, hogy a stressz okozza és nem fordítva. Mindazonáltal, ha orvosi tanácsokat akartam volna kérni, akkor nem a családi kapcsolatok rovatba írtam volna ki a kérdést. Igaziból egyedi ötletekre várok, hogy hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet, vagy hogyan lehetne ajánlani a pszichológust úgy, hogy nővérem el is fogadja.