Ti hogy próbálnátok segíteni?
A nővéremről kiderült, hogy colitise van és néhány év alatt teljesen megváltozott a viselkedése (colitisnél gyakori kisérő tünet a szorongás, idegeskedés). Korábban extrovertált, egyedül lenni nem szerető személy volt, később egyre kevésbé tartotta a családdal a kapcsolatot és ahogy kivettük a barátaival sem nagyon.
Például mindig visszamondja a találkozást, ha valaki náthás vagy fáj a feje (kb. 12 ember szokott összeülni nálunk egy normál születésnapra, úgyhogy ez gyakori). Mióta gyereke született még rosszabb. Màr a terhesség alatt sem láthattuk. Otthon kellett maradnia veszélyeztetett terhesen majdnem 9 hónapig, és végig attól félt, hogy elkap tőlünk valami gyerekbetegséget (ami nálunk tünet mentes) és a gyerek megvakul (mivel sok kisgyerekes kollégám van).
Mióta megszületett a gyereke, azóta attól fél, hogy 1. nem tartják a napirendjét, akkor óriási gáz lesz 2. valakinek tünetmentes betegsége van, amit elkap a gyerek (1,5 éves és háromszor láttam, akkor is csak rövid időre, mert csak otthon tud aludni).
Ráadásul úgy tűnik, hogy egyedül nem tudják menedzselni a gyereknevelést. Nővérem férje 12 órában dolgozik és utána megy bevásárolni, mert a babával nem lehet, nehogy elkapjon valamit,. Nővérem egyetlen programja, hogy heti egyszer orvoshoz jár, Ha mondasz neki valamit, hogy mondjuk fel tudja-e hívni xy, mert ma van a szülinapja akkor majdnem elsírja magát, hogy nem ér rá, majd egy fél órát ezt magyarázza.
Egyszerűen nem látom, hogy bele kell-e szólni mit csinálnak, vagy hagyjam? (Nyilván tudom, hogy kell nekik magánszféra és a gyerek az első, csak közben nem tűnnek boldognak). Illetve, ha bele kell szólni, akkor hogyan lehet hatni valakire, aki ennyire másik világban él, mint a normális emberek?
válasza:Tényleg colitise van (meg hypohonder) és a colitis sokszor együtt jár a szorongàssal. Mindig megy a talàlgatàs, hogy a szorongás miatt alakul ki a gyulladás vagy a gyulladás miatt kezdesz el szorongani. Legutóbb mikor hallottam róla, akkor a gyulladàst és a bélflóra felborulàsàt tartották az oknak a szorongást az okozatnak.
A gyerek teljesen egészséges, nagyon mozgékony, lassan hízik. De ez két okból nem tűnik ez aggasztónak, egyfelől a tesóm és apukám sem érték el soha a normál testsúly tartományt gyerekként, másfelől ha épp nem kap oltást, akkor jobban gyarapszik a testsúlya. Ez a baba, meg minden beadható oltást megkapott.
válasza:
válasza:Nem. Eszembe se jutna. Ez nem elsősorban a krónikus vastagbélgyulladás miatt lenne, hanem a nővéred és a családod meglehetősen patológiás mivolta miatt. Kösz, nem.
A gyerek dolga végsősoron a gyámügyre tartozik.
Mint említettem ő csak kórházba jár orvosi vizsgálatra, amúgy gyesen/gyeden van otthon. Néha mostmár elmennek a játszótérre. A férje kis irodában dolgozik, saját autóval jár, így a tömegközlekedésen nem lesz koszos. Én tömegközlekedek és open-office-ban dolgozok, sok kisgyerekes szülővel, apum talán nem lenne gond, de anyum orvos.
Én nem mentem oda hívatlanul még. Anyuméknak egy ponton elegük lett és mentek. Ki van kötve a csengő, hogy ne keltse fel a gyereket, úgyhogy be sem jutnak általában. Néha tesóm felveszi a telefont, akkor beengedi őket mostanában már. A viszony köztük nem a legjobb, mert anyum beolvasott nővéremnek, hogy hülyeség amit csinál, már valahol öt hónapos terhesen,
válasza:"Ez nem elsősorban a krónikus vastagbélgyulladás miatt lenne, hanem a nővéred és a családod meglehetősen patológiás mivolta miatt. "
Attól, hogy màs a kiváltó ok, nem ugyanúgy cserbenhagyom azt akit szeretek, ha nem próbálok meg segíteni? Kire számíthat valaki, ha a családja és a barátai elfordítják a fejüket ha baja van/bajban van és nem tud magán segíteni?
válasza:Nem próbálnék segíteni.
Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja - csak szegény gyereket sajnálom.
Nem léptek be szektába (hacsak valamelyik orvosi tanácsadàssal rendelkező hoblapot nem tekintjük annak) és azt sem hiszem, hogy a férje verné, kettejük közül ő erőlteti jobban a kapcsolattartást.
Tudom, hogy az a liberális-amerikai alapelv, hogy mindenki azt csinál, amit akar, amíg nem érinti az én szabadságjogaimat, ugyanakkor ezt mégis cserbenhagyásnak érzem. Olyan, mintha az utcán mennék, valaki megbotlana és ugyanezzel a felkiáltással otthagynám sérülten. Csaknem tudom, hogy azzal teszek jobbat, ha békén hagyom, vagy van másnak jobb ötlete?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!