Miért nevel sok szülő egy hamis világképet a gyerekébe? (aminek eredménye túlzott kedvesség, feltétlen szeretetet váró gyenge hímek)

"Jobb, ha tudod, hogy ez évezredek óta fennálló tény, hogy a férfiak az anyjukat keresik a párjukban."

A nők meg az apjukat. Jó ezt olvasni? Miért általánosítasz, hogy minden férfi az anyját keresi a feleségében?

"Miért nevel sok szülő egy hamis világképet a gyerekébe?"

Igazad van. Az élet kegyetlen, és ezt jó ha tudja a gyerek. De nem arra kéne nevelni a gyereket, hogy ne legyen kedves, hanem arra, hogy tényleg életképes legyen, de legyen kedves. Nem arra, hogy "tudjon" kedves lenni, hanem hogy TÉNYLEG legyen kedves. Attól, hogy valaki gonosz vagy kegyetlen, esetleg bunkó (és csak néha érdekből mutat kedvességet), még nem lesz férfias, és nem lesz életképes. Egy férfinak az a feladata, hogy segítsen a leendő családjának, gyerekeinek és feleségének. Aki képtelen arra, hogy normális családot teremtsen, és a kocsmában éli le az életét, vagy otthagyja a feleségét és elválnak, az a középkorban halálra ítélné saját családját. Ergo nem életképes, nem képes normálisan felnevelni az utódait. Attól, hogy ha hozzászólnak és már üt, még nem életképes. Hanem egy idegroncs agresszív deviáns barom. És mindez a gyerekkorban dől el. Ha úgy nevelnek, hogy legyél agresszív, mert akkor vagy férfias, és akkor szeretnek majd, az nem fog jó eredményt hozni. Max az adott zárt közösségben, de ha kikerül a való életbe, és agresszívoskódik, nem sokáig fogják tűrni. A gyerek a suliban hülye lesz, lesz miatta egy csomó lelkisérült gyerek, felnőtt korban meg majd nem tud normálisan beilleszkedni. Ezt a nagy "életképesre" való nevelést is jó el lehet b*szni, ha szándékosan vadállatot nevelsz a gyerekedből.

69% Hagyjad a 61%os egy megrögzött nőgyűlölő. Sajnos én is azt látom, hogy ismerősi körben sok apa leszarja a gyerekét, mikozben az anya is dolgozik. Velünk se sokat foglalkozott, pedig én annyira szerettem volna, ha több időt töltünk el.

Szerencsére látok pozitív példákat is, csak keveset.

Nagyon sok anya szenved a házasságában, amit csak azért kötött meg, hogy legyen neki férje, és a gyereke az érzelmi pótlék, akit gyakorlatilag magának szült, hogy legyen társa meg legyen mit csinálnia. Evidens, hogy ebből önállótlan, anyja után nyavalygó felnőtt lesz. És ez tényleg tömeges.

Nagyon sok apa szintén azért házasodott, hogy házas legyen és viríthassa a családot a szüleinek meg a haveroknak. Milyen érzelmi biztonságot, melegséget jelenthetne ez akár neki, akár a feleségének? Egy ilyen házasság szerepjátszásból meg elvárásokból áll. Őszintén, ki akar ilyet? Persze, hogy kivonja magát az egészből, "túlórázik", "dugóba került hazafelé" (ahol amúgy jobban szeret üldögélni, mint otthon lenni), "jár neki a lazulás" (=iszik). Hát ebből nem lesz masszív férfikép, amit egy fiúgyerek követhet.

Ha az emberek nem házasodnának abból a célból, hogy lehessen menő családos kerti partikat tartani meg anyuka elégedett legyen, akkor mindjárt előrébb lennénk.

Szóval véleményem szerint az egésznek nem szimplán az az oka, hogy hogyan nevelik az emberek a gyereket. Az csak következmény. Annak a következménye, hogy az emberek szerepet játszanak, puszta elvárásaik vannak szeretet helyett is, és a házasság intézményétől várják a boldogságot. Ez olyan, mintha az okmányirodától várnám, hogy legyen identitásom, holott az csak egy papírt fog biztosítani, amin ott van a nevem meg a személyi számom. Az identitásom felépítése az én dolgom.