Miért nevel sok szülő egy hamis világképet a gyerekébe? (aminek eredménye túlzott kedvesség, feltétlen szeretetet váró gyenge hímek)

"gyakran mondom már nekik, hogy csak magukra (max a családtagokra) számíthatnak, senki nem fogja elnézni nekik a hibájukat majd, ... senki nem fog majd nekik önzetlenül segíteni."

Pár év múlva meg majd azzal kezded nyaggatni őket, hogy miért nem nősülnek meg, meg hogy mikor lesznek már unokáid... Pedig így éppen te nehezíted meg, ha azt neveled beléjük, hogy senkiben sem bízhatnak...

A magad nevében beszélj, attól még, mert TE nem vagy képes felnőni, más még igen. Akkor is, ha mellette van a családja, sőt. A környezetemben ők azok, akiknek rend van a lelkében, boldogok és nem is írkálnak ki ilyen kérdéseket, ahol lefikázzák azokat, akiknek mások a nevelési elveik.

Míg ezzel szemben, aki ilyen tipik agresszív kismalac vagy sznob, ítélkező közegből jön, az állandóan frusztrált, mindenkiben a hibát keresi, vadidegenekről ítélkezik anélkül, hogy egy szót beszélt volna az illetővel stb stb.

Megy az okoskodás hogy a kérdező lelki sérült meg hogy paranoid gyereket akar nevelni. Hol írt ilyesmit?? Csak szerettek végletekben gondolkodni. Attól hogy valaki

Ellenben egyesekkel, nekem átjött a mondanivalója: a mai társadalom nem vagy csak alig képes olyan férfiakat kitermelni amelyekre szüksége lenne, és ami még rosszabb utólag se ad semmilyen útmutatást. Otthon nem látnak (látunk) olyan mintát amilyet kéne. Az anya rájuk akaszkodik mert addig se kell a saját boldogtalan életével foglalkoznia. (Ugyan már hány ilyen anyósra szoktak ebben a kategóriában panaszkodni? Na ugye) Az apa vagy nincs jelen vagy ráhagy mindent az anyára mert jobb a békesség.

Én személy szerint egyrészt az apákat hibáztatom mert nem tanítják meg a gyereket hogy egészséges önbecsülése, önbizalma legyen, nem adják át azt a "nem adom fel" hozzáállást ami az életben igenis kell bárki bármit mond. Nem mutatják meg hogy igenis lehet úgy kiállni magunkért, és meghúzni a korlátokat (párkapcsolatban is) hogy közben ne legyünk bunkók se. Illetve ők maguk se követik ezt, nem azt mutatják hogy igenis érdemes azért küzdeni amit el akarunk érni, megalkudtak a saját boldogtalan életükkel, addig meg úgyis csak a gyerek egyik fülén be másikon ki. Egy gyerek nem azt csinálja amit mondasz hanem amit csinálsz!

Másrészt (egót visszahúzni hölgyeim!): az anyák is hibásak mert nem választottak olyan férfit aki mellett akkor is jól érzik magukat ha a gyerekek már önállóan élnek (ezért akaszkodnak rá a fiatalokra, hívogatják őket napjában 5-ször stb.). Mert sokuk eltékozolta a fiatalkorát, aztán 30-on túl jön az ijedtség hogy ketyeg az óra, gyorsan találjunk valakit (ugyanez van a mai fiatal nőknél is). És a nagy pánikban túlságosan leadták az igényeket. Olyannal jöttek össze aki aztán nem kért az egészből vagy szimplán egy puhány alak. Frusztrálja őket a saját életük, ezért lesznek a házastárssal szemben hárpiák, ha meg a férj otthagyta őket mert már elviselhetetlen volt egy ilyen asszony mellett az élet (egyszer végre meghúzott egy határt) akkor meg a gyereknek mondogatják az anyák hogy "ne legyél olyan mint apád". Még akkor is amikor nem kéne ilyet mondani.

Szegény gyerek meg megfogadja hogy ő bizony jobb lesz mint az apja, pedig még ő maga se érti teljesen hogy ez mit akar jelenteni. Vajon milyen egy igazi férfi? Majd a társadalom kezdi el tömni a fejét hogy milyen is egy igazi férfi, engedd előre őt, fizesd a számlát, hallgasd meg minden baját, legyél sportos, legyél vezérigazgató, legyen hatszámjegyű fizetésed, de azért szégyelld magad mert elnyomod a nőket, Juli nem keres annyit ugyanazért a munkáért mint te (nem baj hogy nincs is annyi tapasztalata mint neked), stb.

Nem is tudja még hogy ki ő és mit keres ebben a világban de már házasodni akar mert a szeparációs szorongása miatt képtelen lelkileg először egyedül megállni a lábán, kapcsolatfüggő lesz, ahol aztán a barátnő/feleség adja neki az ívet pont mint annak idején az anyja az apjának.

"A nemzedékünket nők nevelték fel. Nehezen tudom elhinni, hogy pont még egy nőre van szükségünk." Tyler Durden

Manapság már a gyereknevelést a nők kisajátítják maguknak.

A nők számára a gyereknevelés egyben kielégíti azon igényüket, hogy legyen aki csak rájuk figyel, aki feltétlenül engedelmeskedik nekik, és aki felett feltétlen hatalmat gyakorolhatnak. Ezért egyre több az olyan eset, amikor nem az életre nevelik a gyereket, hanem aféle szeretet rabszolgaként bánnak vele, és csak az a fontos, hogy a fentebb vázolt igényeknek a gyerek megfeleljen, a jövője nem számít.

Az a gyerek akibe belenevelték, hogy mindig az anyjának és a nőknek van igaza, felnőtt hímneműként érdektel lesz párkapcsolati értelemben a nőknek, mert pipogyának tartják, és legfeljebb kihasználják. Ennyi a nagy titok.