A szüleim miért csak akkor kedvesek velem, ha sikerem van valamiben?

Örülnek a sikerednek , ez jó, morcos az alaptermészetük, ez adottság, de akkora tragédia nem lehet, mert szépen nevelnek, taníttatnak közben. Te próbálsz kedves lenni és próbálod felvidítani, ha nagyon beleroskadnak a hétköznapi gondokba? Az jó lenne..

hát talán nem olcsó poénokat kellene durrogtatni, amikor küszködnek a gondjaikkal, hanem kedves, finom humort.. Van neked?

Kár... Pedig ezen a problémán így tudnál változtatni - szerintem. Meg ... egy kicsi gyerek úgy hiszi a szülei az ő kiszolgálására vannak, 3-4 évesen. Ebből ki szoktak nőni. Anyádnak, apádnak saját céljai,vágyai, tervei IS vannak- aminek legfontosabb része a gyerek szeretetteljes felnevelése és taníttatása, de nem egyetlen. Lehet, hogy bántja őket valami (valószínű, "nem élhet senki gondtalan"). 40 fölött már máshogy ébred az ember, nem olyan reményteljesen. És itt fáj ott fáj, meg érzi, hogy nem végtelen a lehetőségek birodalma már. Keresd, hol tudsz segíteni, örömet szerezni. Nem zsonglőrködéssel. Szívvel. Lélekkel.