Szerintetek egy ilyen szülő szeretheti a gyerekét?

Anyámék soha nem engedték, hogy olyan legyen a szobám, amilyet szereték. És ez alatt nem azt értem, hogy pl. feketére akartam festetni a falam, ők meg nem engedték, hanem konkrétan abba se lehetett soha semmi beleszólásom, hogy ne az én szobámba halmozzák a szaraikat...Ugyanis állandóan mindenféle rokontól, ismerőstől hordtak ide használt bútorokat, mert hogy jajj azok milyen szépek, stb. Konkrétan nincs olyan szoba a házban, ahol összeillő bútorok lennének, minden szoba úgy néz ki, hogy van pl. egy polc, mellette egy asztal, tök különböző fából meg különböző színben, mellette egy szekrény, ismét egy harmadik színben ill. 3. típusú fából/műanyagból, stb. Szóval minden bútort így gyűjtögetnek, a pince, meg a hálószobák is tele vannak ezer éves meg újabb bútorokkal, de az ezer éves, szar bútorokat se lehet kidobni, mert szerintük az az ősrégi, szar szekrény is jó még, aminek már félig le van szakadva az ajtaja és ha el akarnánk adni, szerintem 500 ft-ot se adna senki érte.

A legnagyobb poén az egészben, hogy mióta a tesóim elköltöztek, az ő régi szobáikat tartják nagyjából rendben, oda rakosgatják a viszonylag egymáshoz illő, újabb bútorokat, az enyémbe meg a többi szart, mert hogy ha jönnek hozzánk vendégek, akkor ők szép szobában aludhassanak :D De amúgy régebben, mikor tesómék itt laktak, azt is simán megcsinálták, hogy jöttek hozzánk vendégek és engem a saját szobámból kizavartak és az ő hálószobájuk padlóján aludtam egy szivacson, mert annyi eszük nem volt, hogy ha 2 szabad hálószobánk van, 1-1 franciaággyal, akkor ne hívjunk ide mondjuk egyszerre 6 vendéget...

Ill. mióta megtanultak internetezni, a facebook-on is állandóan ilyen adok-veszek oldalakat nézegetnek és kb. havonta vesznek ide valami használt bútort. Most is anyám itt mutogatta, hogy fú de szép szekrényt talált a fészbukon, mindjárt hívja apámat, hogy vegyék-e meg nekem, mert évek óta sírtam egy normális szekrényért. Caakhogy mint kiderült, túl nagy a szekrény és a szobámba már be se férne, ezért megkérdeztem, ha annyira akarják azt a szekrényt, meg nekem is tetszik, akkor az én szobámat meg az egyik tesóm régi, kicsi szobáját miért nem nyitjuk egybe, hogy beférjenek a bútorok normálisan, az új szekrénnyel együtt?

Erre anyám annyit mondott, hogy persze, akkor a vendégek hol fognak aludni? (Amúgy van még egy hálószoba, de ő már eltervezte, hogy idehív egyszerre több családot is).

Szerintetek az ilyen szülők, akiknek a vendégeik kényelme is fontosabb a saját gyerekükénél, azok egyáltalán szeretik a gyereküket?