Ez mit jelent, szeretheti a szülő az egészséges gyerekét?

Valószínű az egészséges gyerek,nem szereti ha felraknak róla dolgokat.A másik meg nem tud beleszólni.

Én sem szeretem ha apám felrak rólam bármit,pedig már felnőtt vagyok(41N).

Szereti igen, csak mugy semmi ideje nem.jut rá.

Mindig a tesom áll a középpontban, én élek mint egy vadhajtás, 13 éve, néha legjérdezik kéthavi egyszer hogy mi volt egyetemen és ennyi. NULLA közös programon voltunk, mert "a tesom". Persze az elvárás ha anyám meghal, nekem KELL gondoskodni rola.

[link]

Náluk is ez van facebookon... Sokáig azt se tudtam, hogy van másik lánya is.

Előre leszögezném, hogy minden elismerésem annak aki beteg/fogyatékos gyereket nevel.

Viszont sokszor túlesnek a ló túloldalára. Azt hangoztatják sokan, hogy egészséges gyerek így nem tud szeretni mint az övéké...stb. És igen, ilyenkor általában az egészséges van elhanyagolva.

Szerintem ez nagyon szomorú dolog :( Ahol egy egészséges és egy beteg gyerek van, ott nyilván több figyelmet igényel a beteg gyerek, de:

- ez nem mehet a másik gyerek rovására, nem szabad elhanyagolni őt sem.

- figyelemről volt szó, nem pedig szeretetről, a kettő nagyon nem ugyanaz.

Munkámból kifolyólag az ismerősi körömben több család is van, ahol fogyatékos, illetve egészséges gyerekek is vannak. Egy részük jól meg tudja oldani, a dolgot, tudnak egyensúlyt teremteni, egyik gyereket sem hanyagolják el. Persze nyilván nem egyszerű, de hát a gyereknevelés sehol sem az.

Viszont a másik rész, ahol látványosan többet foglalkoznak a beteg gyerekkel, az egészséges pedig úgymond le van szarva, hamar gyorsan önállóságra nevelik, aztán oldjon meg mindent maga. A szülőnek a beteg gyerek mellett nincs türelme a másikra, sokszor csak kiabál vele, nem ér rá foglalkozni úgy ahogy elvárható lenne. Ezek a dolgok odáig vezethetnek, hogy az egészséges gyerek hátrányként fogja fel, hogy ő nem beteg, hiszen folyton mellőzve van, ez pedig nagyon komoly pszichés problémákhoz vezethet, sőt akár ahhoz is, hogy megutálja a testvérét. Az egyik előző válaszoló nagyon jól kifejtette a dolgot: a gyereket egész életében háttérbe szorítják a testvére miatt, miközben azt sulykolják bele, hogy majd az ő kötelessége lesz ápolni, ha a szülők nem lesznek. Nem csoda, ha az ilyen gyerekek felnőttként ott hagyják a családot, és nem tartják a kapcsolatot a szülőkkel.

Az ilyen esetekben mindenképp a szülők a hibásak. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy mindenkire kellő figyelem jusson, ha pedig nem megy, akkor érdemes elgondolkozni a beteg gyerek otthonban való elhelyezésén, különben azt veszi majd észre a szülő, hogy 2 sérült gyereke van: az egyik értelmileg/testileg, a másik egészségesen született viszont lelkileg nyomorodott meg a nevelése miatt.

Lehet, hogy durván hangzik,de ez az igazság.