Szeretheti-e az a szülő " Istent ", akinek a gyereke (i) tudatosan vallás és hit mentes életet élnek?

Miért ne szerethetné? A szülő és a gyerek két különböző személy. Aki nagyon vallásos, annak nyilván rosszul esik, ha a gyereke nem az. De egy felnőtt gyereket már nem kényszeríthet arra, hogy gyakorolja a vallást.

Ettől még a szülő maradhat vallásos, és semmilyen jövőbeli reményt nem veszt el.

Az Isten a gyermeket,ajándékba adta a szülőknek,hogy tanuljanak szeretni,áldozatot hozni.

A szülő is nevelődik a gyermek által,nem készen vagyunk szülők,hanem az is a tanulásunk sok egyéb mellett.

Nem kell választani gyermek,és Isten között,csak tenni a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint.

Hiszen minden arról szól,hogy az ember nem tud jót cselekedni.Mert csak az Isten az Egyedül jó.

Még Jézus Krisztus is azt mondta,ne mondjatok Engem jónak,mert Egy jó van az Isten.

Ez butaság,hogy egyik embert elválasztja-egy másik embertől a Hit-e.Akkor hol van a hangoztatott szeretet,az elfogadás?

Isten nem személyválogató,a Nap is egyformán süt mindenkire.

És a gyerek is bocsássa meg a szüleinek,hogy a gyülekezetbe vitték akarata ellenére.De biztosan a legjobbat akarták ők is a gyerekeiknek.

Azt mondja a Biblia "ne ítélj,hogy ne ítéltessél".

És sajnos milyen könnyen bele esünk abba a hibába mégis,hogy ítélkezünk a másik ember társunk felett.

Senki sem bűntelen,csak az egyikünknek esetleg szembetűnöbb a bűne,még a másikunknál rejtettebb.

Bizzunk Isten kegyelmében,mindig mindig csak Őbenne,és minden bajunkban csak ŐHOZZÁ forduljuk,mert jóra fordítja a mi hibáinkat kegyelmessége.:)

Elképzelek egy hasonló szituációt. Van egy nagyon kedves barátom, akit szeretek. El lehet képzelni, hogy ne akarnám, hogy a gyerekem megismerje? Szerintem nem... Vagy akkor nem szeretem eléggé.

Ha valaki szereti Istent, akkor mesél róla a gyerekének. A hit ajándék, tehát nem csak a szülőn múlik, hogy hívő lesz-e a gyermek, hanem ez Isten ajándéka is. A hívő szülőnek pedig tennie kell azért, hogy a gyereke ezt megkapja. A hit pedig azon túl, hogy kegyelem, egy tudatos döntés is Isten mellett, tehát nem csak az ateizmus lehet komoly, megfontolt döntés, csak ezt sokan elfelejtik.

"- A gyerekem nem vallásos, tehát nem lesz velem az öröklétben. Nem baj, Istent jobban szeretem"

Nem mi vagyunk az Isten,azaz nem tudjuk,hogy ki lesz velünk az öröklétben és ki nem.Az sem biztos,hogy mi ott leszünk.Csak a fanatikusok gondolják úgy,hogy csakis vallás által lehet odakerülni és aki vallásos az automatikusan üdvözül.