Elmennétek így a templomba vasárnaponként? Vagy elmondanátok, hogy nem hisztek?

Másodikkal értek egyet.

Habár hiszek Istenben, ha úgy gondolkodnék, mint a kérdező, biztosan kiállnék magamért és nem járnék templomba.

15 évesen az ember már képes eldönteni, befogadja-e a vallást az életébe amire eddig nevelték, vagy köszöni szépen, de nem kér belőle.

Lehet, hogy nagyidnak rosszul fog esni, de ez vagy te, miért hazudtolnád meg önmagad? Ettől nem leszel kevésbé jó, szerethető.

Nem járnék el. Nem járok el.

Én ilyen vagyok, és szerintem rosszabb a nagyinak hazudni valamit, mint elmondani az igazat.

Én úgy gondolom, hogy 18 éves koráig a gyereknek el kell menni, ha a szüleik így látják jónak.

A szülő felelőssége a gyerek, Ő a gondviselő és megszabhatja, hogy ott legyél.

Viszont, hogy magába az imádati részben részt vegyél, azaz imádkozz, énekelj stb. ezt nem lehet megkövetelni

Mi 4-en vagyunk testvérek. Amikor kicsik voltunk, akkor jártunk a szüleinkkel az összejöveteli helyre. Nagykorunkra a 4 gyermekből csak kettő gyakorolja a vallását vagy inkább 1...

Érdemes lenne azt megvizsgálnod, hogy mi miatt nem szeretnél eljárni? A Bibliát nem fogadod el Istentől ihletett könyvnek, így nem értesz egyet vele?

Isten létezésében nem hiszel, esetleg a vallásodban találtál olyan pontokat, mely a Bibliai tanításokkal nem összeegyeztethető. vagy csak meggyőzött a biológia óra és nem hiszel a teremtésben?

Szerintem te már eldöntheted, mit akarsz. Senkire sem lehet rákényszeríteni egy vallást. Nekem is kötelezően mennem kellett, míg nem bérmálkoztam (katolikusok vagyunk), de utáltam az egészet. Nem volt mögötte igazi hit, Istenben csak jóval később kezdtem hinni igazán, addig nem. Akkor meg mi értelme volt? Semmi... Csak a nagyszülőket zavarta volna, ha nem vagyunk bérmálkozva. Húgomat első évben nem első áldoztatták meg, azon is annyira kész volt a mama, mintha valami óriási szégyen lenne.

Sokszor sírtam gyerekként, mert templomba kell menni. De főleg az zavart, hogy anyámék milyen képmutatóak. SOHA, ismétlem: SOHA nem jöttek velünk. A bátyámmal ketten mentünk (húgom kései gyerek), se apám, se anyám soha, még fontosabb egyházi ünnepkor sem mentek misére. Mi ez, ha nem képmutatás? De nekünk bezzeg muszáj volt, csoda, hogy lázadoztam ellene, és előfordult, hogy inkább útközben elmentem másfelé és mise végééig leültem egy parkba.

Úgy tépett ki anyám az ágyból, apám meg veréssel fenyegetett. Ez a hitre nevelés? Komolyan? Szerencsére általános iskola után felhagyhattam ezzel a baromsággal. Nem szeretem a katolikus vallást, mert a papok álszentek, a vallás pedig gyűlöletkeltő, nem értek egyet pl. a melegek utálatával, vagy az abortuszról alkotott véleményükkel. Istenben hiszek, de abban, aki felekezettől független.

Szóval én a gyerekemre semmilyen vallást nem fogok ráerőltetni. Majd ha ő jónak látja, eljár és oda, ahova ő akar.

23N