Elmennétek így a templomba vasárnaponként? Vagy elmondanátok, hogy nem hisztek?

NEm járnék el és nem is járok.... de ez nem azt jelenti hogy nem hiszek.

Gyermek koromban minden vasárnap ott ültem, imádkoztam, énekeltem, szerettem templomba járni. Ha a szüleim valamiért nem tudtak jönni, mentem a szomszéd bácsival....

Aztán kb annyi idős lehettem mint te mikor úgy döntöttem a hit nem attól függ hogy ott vagyok e vagy sem. Ha tényleg van Isten ő hallja azt is ha otthon imádkozom, és nem kell egy papnak meggyónnom ahhoz hogy isten megbocsásson.

Az anyám a mai napig ott van minden vasárnap, néha hív magával, de elfogadja hogy én a magam módján hiszek. Nem az egyházban, hanem Istenben.

Szerintem ülj le a családdal és beszéld meg velük, el kell fogadniuk, hisz saját akaratod és saját döntéseid vannak már bizonyos dolgokban......

Ha nem hiszek, akkor nem megyek templomba, senki kedvéért sem, ugyanis az képmutatás és hazugság.

Édesanyád ronda dolgot művel, hogy olyanba avatkozik bele, amihez semmi köze sincsen: egyrészt a vallásba, másrészt a nagyanyád és a te közted levő kapcsolatba.

(Mellesleg a "nagyi kedvéért" szöveget ott szokták mondogatni, ahol a nagyi meglehetősen vastag pénztárcával bír, és várható az örökség.)

Lehetséges, hogy a nagyanyádnak egyáltalán nem fontos, hogy te elmenj templomba, de ezt vele kell megbeszélned, és nem édesanyádon "keresztül".

A hit vagy a nem-hit a legteljesebb magánügy. Sem édesanyádnak, sem senki másnak semmi köze nincsen ehhez.

A kényszer semmiben nem jó!

Az előttem szólóval egyet értek:ne hazudj sem szóban sem cselekedetben.

Jó ha ki állsz magadért, nem életszükséglet a templomba járás. A keresztyének ezt azért teszik hogy hitüket gyakorolják és közösségben legyenek egymással.

Gondold meg, ha eddig azzal a társasággal voltál kapcsolatban, mire cseréled ha nem jársz közéjük?

Akkor bizonyítod hogy nem lázadsz ha megtartod erényedet, a tanult pozitív dolgokat. Olvasd a Bibliát saját érdeklődésed szerint, nem kötelességből, vajon jól mondták neked annyi éven keresztül amik elhangzottak a templomban?

Van benne egy vers amit szeretnék így ismeretlenül is a szívedre helyezni:"Mi módon őrizheti meg az ifjú az ő útját, ha nem a Te beszédednek megtartása által!" Zsoltárok 119:9

Én 13 évesen kezdtem el olvasni a Bibliát. Minden ráhatás nélkül hittem Istenben és ma is rendíthetetlenül tudom Ő az én őrző Pásztorom. Sok mindent kellett átélnem az életben, ma is a Biblia a támaszom és mindenre a válasz.

Keresd a "vallás nélküli" Istent és megtalálod önmagad és életed célját.

Active: egy családi program ne kényszer legyen. Ne a misén üljenek vadidegenekkel monoton mormogva az imákat, hanem beszélgessenek egymással. Tiszteletben kell tartani, hogy őt ez nem érdekli.

A helyest pedig ly-nal írják, nem j-vel.

A férjem és a bátyja kb. 10 éves korukig jártak el a templomba, mivel a nagyszüleik mélyen vallásosak voltak. Egyébként egyikük sem hívő, bár meg vannak keresztelve.

Akkor az édesanyjuk, aki látta rajtuk, hogy ez nekik csak nyűg, azt mondta, mostantól ők döntenek. Ha akarnak mennek, ha nem, nem mennek. Azóta nem voltak (kivéve a temetéseket és esküvőket).

Tehát anyósom hajlandó volt felvállalni a konfliktust a nagyszülőkkel, és ez szerintem így volt helyes.

A választás joga mindenkit megillet. A szabad vallásgyakorlat azt is jelenti, hogy ha nem hiszek, nem erőltetik rám. És én is felháborítónak tartom a kisgyerekkori keresztelést. Érett, felnőtt fejjel kéne eldönteni, hogy valaki milyen valláshoz akar /nem akar csatlakozni.

Igazad van, ez képmutatás.