Szüleim nem finanszíroznak anyagilag kiskorúként. Mit tehetek?
17 éves, jó tanuló, jó sportoló vagyok, aminek köszönhetően elég szép ösztöndíjakat kapok havonta. Most nyáron elkezdtem dolgozni is, így a havi keresetem meghaladja az anyukám fizetését. Korábban is előfordult, hogy anyám kölcsönvett tőlem apukám tudtával és beleegyezésével, amit később visszaadtak nekem. De most, hogy már van saját keresetem a szüleim semmiben nem akarnak támogatni. Se tisztálkodási szerek, se ruha, se cipő, se utazás. Néha azt is elvárják, hogy a kaja is én pénzemből legyen kifizetve.
Hárman vagyunk tesvérek, anyám fizetése a rezsire és max. egy bevásárlásra elég. Apám keresetét próbáljuk félretenni a félkész házunk befejezésére.
Nem költök szórakozásra, nagyon ritkán mozdulok ki itthonról, nem gyűjtök jelenleg semmi komolyabb dologra, a pénzem szeretném félretenni egyetemi éveimre.
Engem felháborít az, hogy így viselkednek velem a szüleim, hogy még alap tisztálkodási szereket, néhány turkálós(!) ruhát is úgy kell kikönyörögnöm tőlük.
Mit gondoltok erről? Mit tudok tenni ebben az esetben? A mindennapos veszekedések miatt már teljesen kivagyok. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés. Adjam oda anyának az egész keresetem, ha már ennyire le vagyunk égve? (ami sajnos nem is átmeneti, mindig is elég szegények voltunk) Kérlek segítsetek, mi lenne a helyes döntés ebben az esetben, megköszönöm a segítőkész válaszokat.
20-as, tisztelet neked ezért. De ugye belátod a saját szituációdat és nem vállalsz még kettőt ilyen helyzetben, hanem örülsz, hogy annak az egynek így is biztosítod a megfelelő körülményeket, netán még a jövőjéről is gondoskodsz.
Szerintem azzal pedig felesleges példálózni, hogy a háború idején mennyit szültek. Afrikában is szülnek nyakra-főre, aztán a legidősebb gyerek nyakába varrja magát az egész család. Egy gyerek nem ezt érdemli! Hanem lehetőséget a saját jövőjének alakítására.
Véletlenek mindig vannak, de ezzel számolni tudni kell.
22-es, kösz, de látom, a gyakori nem osztja a nézetedet - lehúztak 0-ára :D
Rohadtul nem érdekel, akkor is el akartam mondani: még felelősen gyereket vállalva sem láthat előre mindent körülményt az ember...
Szevasztok :D
"ehhez jön a villany, víz, gáz (főzésre használjuk), nyáron az alapdíj és vízmelegítési díj, ami 7700 Ft, télen ehhez jön még a fűtés, ami hidegtől függően lehet 25-30 ezer. És akkor még csak fenntartottam a lakást, nincs benne TV, internet, telefon. Hol élsz te?"
Ezeket nem kötelező használni, előfizetni.
Ezek nélkül is lehet élni.
Pl. ha sok a vízfogyasztás, lehet mosakodni lavórból.
Ha sok a villany, lehet aludni, amikor sötét van, és csak nappal fönt lenni.
Én nem fizetek elő sem TV-t, sem internetet sem telefont.
Egyedül a közös költség, amit nem tudsz kikerülni, a többit le tudod vinni havi pár száz Ft-ra.
#26
Ez igaz, de takarítónőként nem biztos, hogy 8 órát dolgozik - lehet, hogy csak 4-et. De az is lehet, hogy csak 2-őt.
"látom a barátaim, akiknek a szüleik szó nélkül adnak a szórakozásukra is."
Tudod ezt hívják osztály különbségek. Vannak akik autót kapnak karácsonyra, vannak akik biciklit se. Feladat: kitörni.
Tedd le az asztalra, mondjuk a fizetésed 30%-át. A többi a tiéd. Mond nekik, hogy ennyivel hozzá járulsz a családi költségvetéshez. A többivel azt csinálsz amit akarsz. Ha ez sem tetszik nekik, akkor mond azt, hogy nem dolgozol. Elvégre tanuló vagy. Ha elveszik mindent, a te szemszögödből nincs értelme, hogy dolgozz.
Ha megfelel nekik a 30%,akkor kezet rá. Ha nem. Akkor nem dolgozó, s annak megkapják a 100%-át!
Egy páran írják, hogy előre kslkulálnak az életbe mindent. Bármi közbe jöhet. Ok. Valamennyire lehet tervezni, s kell is. De mindig ott van 10%, ami váratlan. Lehet az válás, egészség drasztikus leromlása stb..
A szülő ne a nagyobb gyerekkel, akarja eltartatni, a kisebbeket! Ez számomra undorító!
Szegény nejemnek, csak 8 általánossa van. Mielőtt megköveznétek. Őt az anyósom, vette ki 16 évesen az iskolából. Pedig egész éve volt. Hogy menjen dolgozni, s adja haza a fizetését, így segítve a 4 kisebb testvérének, s saját eltartását. A mama életében nem dolgozott.
Én késői gyerek vagyok, nővérem egyetemista volt, mikor én középsuliba jártam. 11 év van köztünk, idős, nyugdíjas szüleim voltak már akkor is mikor középiskolás voltam, ennek ellenére ami kellett azt tudták finanszírozni.
Szüleim felfogása az volt, hogy a gyerek az első, ők ettek kevesebbet azért hogy én jól lakjak, főleg serdülő koromban.
Mikor leérettségiztem, akkor jött a fejvakarás, mert érettségivel sokra nem mentem volna, az egyetem elérhetetlen lett volna, maradt az OKJ. Természetesen vidéken, nővérem ekkor már dolgozott. Ő úgy tudta segíteni anyuékat, mivel őt felnevelték, egyetemre tudták járatni, hogy a húga (vagy az én iskoláztatásomat) ő állta.
Nem azt mondom hogy ez a normális, de ez is járható út, hogy kérdező, dolgozz, de amennyire tudod segítsd a kistestvéreidet, nem azt mondom hogy mindent vegyél meg nekik, de érezzék hogy nem hagyod magukra őket.
29-es, igen, tulajdonképpen ez lenne a normális, hogy egy családban ÖSSZETARTÁS van. Mikor épp ki van bajban, azt kell segíteni.
Ha 70 éves a szülő, a gyerekét becsülettel felnevelte, de mondjuk 35 éves korában anyagilag megszorul az a "gyerek" és a szülőnek módja van, akkor segítse akkor is. DE! Ha a gyerek jómódú és a szülőnek 70 éves korában segítségre van szüksége, akkor meg Őt kell segíteni. Legalábbis én így gondolom...
Tudom, ma már sajnos egyre kevesebb helyen "divat" ez a felfogás..
Több, mint 20 éves barátságban a barátnőmnek adtam kölcsön - pedig nem is családi szál - mert infarktust kapott és nem volt senki, aki segített volna neki (külföld). Lehet, vissza sem kapom, mert mostanában elég nehéz helyzetben van, de ezt is belevettem a pakliba...
Lehet lehúzni :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!