Normális ha 21 évesen egy hét alatt hiányoznak a szüleim?

Egyénfüggô, semmi köze ennek a korhoz.

Én alig várom, hogy leléphessek és tudom, hogy senki nem fog innen hiányozni az fix.

Én egy éve költöztem el otthonról, és az elején nekem is hiányzott minden. Viszont lassan idővel ez enyhült, és már teljesen megvagyok magam egy másik városban, a családomtól több száz km-re. Ettől függetlenül szeretem őket és imádok haza menni, de sajnos egyszer neked is el kell engedned őket, nem élhetsz és nem mehetsz örökre a szüleiddel mindenhova.

Talán azért van ez nálad, mert eddig még kevés időt töltöttél a szüleidtől távol, és nem szoktad még meg. De idővel ez enyhülni fog szerintem.

Persze, hogy normális!

Hiszen szereted őket....

Az a nem normális, hogy ha valakinek ciki a szülő és sajnos manapság ez utóbbi a trendi!

Remélem, majd az én gyermekemnek is hiányozni fogok - legalább egy picit és megyünk majd közösen is nyaralni. :)

14 évesen kerültem el koliba. Nem hiányoztak a szüleim már akkor se 1 hétig. Hiába szeretem őket meg minden, de nem.

Viszont, ha olyan helyre mennék, ahol ők még nem voltak, de vágynak, szerintem engem is kicsit bántana belül a dolog és szeretném, hogy velem legyenek. Ez szerintem normális dolog.

Teljesen normális. Nekem még a mai napig is hiányzik anyu, ha egy ideig nem látom.

Az elköltözés volt a legrosszabb. 21 éves voltam és amikor kikísértem a buszra, ahogy elment sírtam mint egy szaros kölyök. Meg igazából jó ideig sírtam mikor egyedül voltam otthon.

Szerintem normális.

Én 16 vagyok, nekem nem hiányzik anyukám egy ilyen rövid idő után. (Apukámmal nem vagyok jóban, nevelőapámat meg gyűlölöm.)

De szerintem ez is normális. 2-3 hét múlva már nagyon hiányozna anya.

Mindannyian mások vagyunk, nem hiszem hogy defektes lennél, csak nagyon szereted a szüleidet.

Én bentlakásos középsuliba mentem 14 évesen, és viszonylag jól bírtam.

6 hetente lehetett hazamenni, ez abban az időben volt, amikor nem voltak még mobiltelefonok elterjedve, szóval nem is beszéltem velük naponta, hanem papír alapú leveleket írtam haza... :D Ma már ez elképzelhetetlen.

De volt olyan srác az évfolyamon, aki könyörgött hogy a szülei látogassák meg minden héten az ország másik feléből. 6 hétig bírta a kolit, utána elment másik, helyi iskolába.

Abszolút abnormális.

Ennyi idős koromban tesómmal két és fél hétre elmentünk Franciaországba egy kint tanuló barátomhoz. Bejártuk az országot, rengeteg szépséget láttunk. Akkor még nem volt mobiltelefon, R-beszélgetéssel (tudja-e még valaki, mi az?) kb. 4-5 naponta jeleztük szüleinknek, hogy élünk, megvagyunk, jól érezzük magunkat.

Szerettem (most is szeretem) a szüleimet, jó volt hazajönni és lelkesen mesélni az élményeinket, de ott kint eszembe sem jutott, hogy hiányoznának.

Egyébként akkor már egyetemen tanultam, és kollégiumban laktam. Ha nem mentem haza hétvégén, akkor eleve 12 napig nem láttam őket, és ahogy már mondtam, nem volt mobiltelefon, két hét alatt kétszer hazatelefonáltam utcai telefonfülkéből, ennyi volt a kapcsolat.