Szerintetek az mennyire normális, hogy nem hiányoznak a szüleim?
24 éves vagyok. Anyám rendszeresen dolgozik külföldön, egy hónapot itthon van, egy hónapot Ausztriában dolgozik. Apám most szintén kiment dolgozni....egy hónapja nem káttam egyikőjüket se, anyámat már lassan 2 hónapja, és egyáltalán nem hiányoznak. Nem is tudom, hogy szeretem-e a szüleimet...Nem tudom pontosan mikor alakult ki ez a közömbösség.
5-6 éves koromtól legtöbbet a nagyszüleimnél voltam, egészen a középsuli befejztéig. Anyám apám dolgozott, délután 4-kor értem jöttek a nagyszüleinkhez, aztán este 8-ig voltunk otthon, és mentünk megint a nagyszülőkhöz, de ha délutános voltam a suliban, akkor jóformán nem is láttam őket. Nagyszüleimnél reggeliztem, ebédeltem, és olykor vacsoráztam is. Későb ahogy egyre többet voltam a nagyszüleimnél, ott alakult ki a baráti társaság, ezért volt hogy a hétvégéket is ott töltöttem. Nem tudom, hogy ennek lenn-e valami köze ehhez a közömbösséghez...egyszerüen telefonon is ha hívnak, egy perc alatt elmondok mindent, és már teszem is le.
Mennyire normális az ilyen kapcsolat?
Értem én, hogy akinek nem hiányoznak a szülei, az nem feltétlenül utálja őket...nem is ezt mondtam, én csak úgy érzem, hogy egyáltalán nem érzek irántuk semmit. De egyébként nem az ő hibájuknak tudom be, hogy keveset foglalkoztak velem és a testvéremmel...egyszerűen ilyen a mai világ, sokat kell dolgozni, gondolom értünk is csinálták....ez van.
Én csak látok másokat, brátaim, akik mindig megölelik, megpuszilják a szüleiket, nekem ez furcsa...én mindig csak kezet rázok és ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!