Hiányoznak a szüleim, de nem akarok elköltözni. Mit tegyek?
Idén kezdtem a főiskolát, és a párommal össze költöztünk mert így praktikusabb, gyakrabban látjuk egymást és a suli is közelebb van. A régi lakóhelyemtől sem kellett volna sokat buszoznom, nem is a távolság volt az ok amiért elköltöztem, hanem mert a párommal így döntöttünk, ez a szüleimnek eleinte nem tetszett, de mára már megbékéltek vele, jóban vagyunk.Korábban nagyon rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, főleg anyukámmal. Az elköltözés azonban sok mindenre rádöbbentett, és néha úgy érzem rettenetesen hiányoznak,mintha egy kisgyerek lennék.:( Nem tudom ez normális-e, de például most is felhívott,elutaztak valahova és elmondta mennyire hiányzom nekik és milyen jó lenne ha itt lennék. Akkor döntöttem úgy, hogy eljövök ide és itt kérek tanácsot. Már egészen máshogy gondolok a szüleimre, és belátom, hogy nagyon sok mindenben igazuk volt és kész csoda, hogy nem vágtak agyon, olyan rossz gyerek és kezelhetetlen kamasz voltam. A húgommal ugyanez a helyzet. Nem voltunk valami jó testvérek, volt, hogy csak akkor köszöntünk egymásnak ha ránk szóltak. Most meg gyakran alszik itt nálunk(6 év köztünk a korkülönbség, szóval nem csekély) megtaláltuk a közös hangot,most már ő is átölel, puszit ad, nem csak én, és látom rajta, hogy hiányzom neki is. Nagyon szeretem a páromat, nem akarom elhagyni, szeretek vele élni, de néha annyira hiányoznak a szüleim, hogy csak sírni tudok. Meg vagyok ijedve, hogy ezek után ez mindig így lesz, hiába vannak itt a közelben, hiába látogatom őket meg gyakran, nagyon fognak hiányozni és attól is félek, hogy nem töltök elég időt velük, sem a húgommal, aki úgy nő fel, hogy mellette sem vagy, elszalasztok egy csomó fontos pillanatot az életéből, és nem leszek ott mikor ott kéne lennem, mert a "nagytesó" tanácsára szorul. Nem merem ezt a páromnak sem elmondani, mert ő olyankor mindig azt mondja, hogy hát menjek,látogassam meg őket stb....Ha látja, hogy ez sem vigasztal azt mondja, költözzek haza de ez persze nem komoly. Hozzátartozik az igazsághoz,hogy igen hirtelen mentem el otthonról, mert bizonyos okok miatt hirtelen kellett döntenünk, alig volt időm szólni a szüleimnek, vagy felfogni, hogy mi történik. Azóta önállóbb vagyok, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire fognak hiányozni a szüleim.
Nem tudom mit tegyek, kihez forduljak, hogyan dolgozzam ezt fel.
Kérlek segítsetek.
Előre is köszönöm a válaszokat.
válasza:Hát ha ennyire a honvágy, akkor miért is nem mész vissza?
Szerintem marhára örülnének, ha te is hozzájárulsz a költségekhez. Pasiból lehet sok, szülők csak egy van.
válasza:első válaszoló: hehhhhh ?
ezért miért kéne elhagynia a barátját akit szeret ?
válasza: válasza:He nélkül is nyugodtan hozzám szólhatsz...
Egyébként olvasd már vissza, mennyire szeretheti, ha egyszer azt írja, a praktikusság miatt költöztek össze.
Amúgy meg magamból indultam ki, amihez jogom van.
válasza:Jóoké, egyketten ismét bebizonyították, hogy NEM nem kell idejönnöm tanácsért, emrt úgyis csak fejmossát kapok.:D
Visszatérve, ekdves első válaszoló. igen a praktikusságot említettem mivel magától értetődő,hogy SZERETEM az volt az elsődleges ok amiért összecuccoltunk, de úgy gondoltam ezt le sem kell írni, hiszen nyílvánvaló, hogy normális ember azzel költözik össze aki iránt legalább egy icipici szimpátiát érez.
Nem?
válasza:Szerintem meg pont azt írta,hogy nem azért költözött,mert praktikusabb,de mindegy.
Van egy tipikus mondás,ami nagyon illik rád szerintem, ez a "Jobb távolról szeretni,mint közelről gyűlölni". Ha most először vagy így "távolabb" otthonról,akkor érthető,hogy van egyfajta honvágyad,de szerintem túlreagálod ezt az egészet. Pl a tesód dolgát is. Ott van tőletek nem olyan nagyon messze,ráadásul feltalálták már a telefont,bármikor el tud érni,ha szüksége van rád. Meg amúgy te is nagytesó tanácsai nélkül nőttél fel,nem? Meg az első gyerekek egy családban mind nagytesó nélkül boldogulnak,ne anyáskodj felette,arra ott van az igazi anyukátok. Ezt a helyzetet meg kell szokni, elég meredek lenne egy előrelépés után,ami előbb-utóbb normál esetben megtörténik, visszaszaladni. Amúgy meg elmúlik.
válasza:Jó. Akkor annyit mondok, hogy én a helyedben visszaköltöznék. De szerencsére, vagy szerencsétlenségemre, nem vagyok a helyedben.
Igen, jól érzed, ezeket a pillanatokat nem kapod újból vissza az élettől. Én sok mindent megadnék, hogy a családomat magam mellett tudhassam, de nem lehet, mert nem csak elváltak, hanem már nem is mind élnek. Sajnos.
válasza:Az az érzésem, hogy neked inkább a békés gyerek- és kamaszkor hiányzik, nem a szüleid fizikai jelenléte, de ez már nem fog visszajönni. Bűntudatod van, ami lehet, hogy jogos, lehet, hogy csak részben indokolt - elképzelhető, hogy ha visszaköltöznél, kiújulnának a viták köztetek. Természetes folyamat, hogy az ember leválik a szüleiről, a tesó(k)ról, és éli a saját életét, eleinte kicsit fura lehet, fájhat is, de ez az élet rendje, és idővel el fog múlni.
Nyáron lesz alkalmad több időt otthon tölteni, akár elmehetnétek a barátoddal velük családi nyaralásra is. Beszélhetsz a húgoddal skype-on is, ha fizikailag nem tudsz vele lenni, lassan ő is abba a korba lép, amikor a barátnők, aztán a fiúk elsőbbséget élveznek a nagytesóval szemben.:-) Arra azért vigyázz, hogy ez az átmeneti időszak ne menjen a kapcsolatod rovására.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!