Hiányoznak a szüleim, de nem akarok elköltözni. Mit tegyek?

Idén kezdtem a főiskolát, és a párommal össze költöztünk mert így praktikusabb, gyakrabban látjuk egymást és a suli is közelebb van. A régi lakóhelyemtől sem kellett volna sokat buszoznom, nem is a távolság volt az ok amiért elköltöztem, hanem mert a párommal így döntöttünk, ez a szüleimnek eleinte nem tetszett, de mára már megbékéltek vele, jóban vagyunk.Korábban nagyon rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, főleg anyukámmal. Az elköltözés azonban sok mindenre rádöbbentett, és néha úgy érzem rettenetesen hiányoznak,mintha egy kisgyerek lennék.:( Nem tudom ez normális-e, de például most is felhívott,elutaztak valahova és elmondta mennyire hiányzom nekik és milyen jó lenne ha itt lennék. Akkor döntöttem úgy, hogy eljövök ide és itt kérek tanácsot. Már egészen máshogy gondolok a szüleimre, és belátom, hogy nagyon sok mindenben igazuk volt és kész csoda, hogy nem vágtak agyon, olyan rossz gyerek és kezelhetetlen kamasz voltam. A húgommal ugyanez a helyzet. Nem voltunk valami jó testvérek, volt, hogy csak akkor köszöntünk egymásnak ha ránk szóltak. Most meg gyakran alszik itt nálunk(6 év köztünk a korkülönbség, szóval nem csekély) megtaláltuk a közös hangot,most már ő is átölel, puszit ad, nem csak én, és látom rajta, hogy hiányzom neki is. Nagyon szeretem a páromat, nem akarom elhagyni, szeretek vele élni, de néha annyira hiányoznak a szüleim, hogy csak sírni tudok. Meg vagyok ijedve, hogy ezek után ez mindig így lesz, hiába vannak itt a közelben, hiába látogatom őket meg gyakran, nagyon fognak hiányozni és attól is félek, hogy nem töltök elég időt velük, sem a húgommal, aki úgy nő fel, hogy mellette sem vagy, elszalasztok egy csomó fontos pillanatot az életéből, és nem leszek ott mikor ott kéne lennem, mert a "nagytesó" tanácsára szorul. Nem merem ezt a páromnak sem elmondani, mert ő olyankor mindig azt mondja, hogy hát menjek,látogassam meg őket stb....Ha látja, hogy ez sem vigasztal azt mondja, költözzek haza de ez persze nem komoly. Hozzátartozik az igazsághoz,hogy igen hirtelen mentem el otthonról, mert bizonyos okok miatt hirtelen kellett döntenünk, alig volt időm szólni a szüleimnek, vagy felfogni, hogy mi történik. Azóta önállóbb vagyok, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire fognak hiányozni a szüleim.

Nem tudom mit tegyek, kihez forduljak, hogyan dolgozzam ezt fel.

Kérlek segítsetek.

Előre is köszönöm a válaszokat.