Mit kellene tennem? Hogyan kellene javítanom a kapcsolatunkon? Szeretem őket, nem akarok elköltözni, de ez így nem megy.

18 éves fiú vagyok. Régebben rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, sokszor fenyítettek,eléggé rövidre engedték a pórázt. Még mindig így látom a dolgokat, még pár év után is. Most már nem bántanak, max. ordítoznak velem. Nemrég láttak az utcán cigizni, meg találtak is nálam. Lényeg a lényeg, én tudom, hogy nem füstölgök mint a gyárkémény, ritkán gyújtok rá, ha megkínálnak vagy ha szórakozni megyek. Van hogy hetekig rá sem gyújtok. Mostanában pénz tűnt el a szüleimtől, természetesen én voltam a bűnbak. Pontosan ezért nem is gyújtottam rá egy ideje és egy nap azzal jöttek, hogy érzik megint, hogy cigiztem, nem is egyet és megint én tüntettem el a pénzt. Ezen csak az a vicces, hogy egyáltalán nem voltam cigiszagú, az nap egy dohányzó ember nem ment el mellettem. Elegem van már a gyanúsítgatásból. Zsebpénzt soha nem kaptam, amióta időm engedi és van lehetőségem dolgozom, itthon is bármit kérnek megcsinálom, teszem a dolgom nem vagyok egy naplopó. Tudom én is hibáztam, de ezt már nem bírom. Próbáltam szépen megbeszélni a dolgokat. Régebben erősen tiltakoztam, akkor az volt a baj, mostanában inkább csendben maradok, lenyelem a dolgot, de akkor meg azzal vádolnak, hogy biztosan hibás vagyok mert hallgatok. Szeretem a családomat, még ha régebben durvábbak is voltak velem. Sokan tanácsolták, hogy költözzem el, de vannak céljaim, szeretnék elérni dolgokat, ráadásul nem mondhatom, hogy rossz szüleim vannak, mert azért sok mindenben támogatnak. Barátnőm sincsen, egyrészt anyagiak szűkében, másrészt pedig azért, mert ha lenne is ide nem hozhatom stb. stb..