Más is élt át ilyet?

Nincs olyan aki tud beszélni apad fejével? Anyukádra nem hallgat? Vagy esetleg idősebb testvéredre? Én először biztos anyummal beszélnék, aztán egy pszichológussal, hogy ne váljak én is ilyen szörnyeteggé, mert sajnos ez a minta öröklődik (én is észrevettem magamon ilyet).

És tudom hogy könnyű mondani, de amint lehet én elköltöznék a helyedben, vagy egy jó messzi városba mennék egyetemre (mert ennél a kolis élet is jobb).

Egy idő után ebbe belebetegszel sajnos, ezt nem lehet kizárni, de ha ilyen "terrorista" személyisége van akkor megváltoztatni se, mert az az élete hogy tapossa a lányát, ebben éli ki magát

Velem is ilyen volt apám.

Egyszerűen az a tény zavarta, hogy jól érzem magam. Akár csak TV-t néztem, akár gépeztem. HA csendben akkor is zavarta, ha véletlenül felnevettem, vagy megszólaltam akkor ment az ordítás.

Nálunk apám rendszeresen lenyomta az áramot, mert hát a gyerek ne játsszon egész nap. Inkább ült ő is tV nélkül, leszarta hogy leolvad a fagyasztó, hűtő. Volt, hogy egy fél disznónyi húst kellett miatta kidobni, de le van szarva, csak a gyerek ne élvezzen semmit.

Ami a legszomorúbb, hogy magamon is ezt látom felnőttként.

Zavar, ha lakótársam csörömpöl a konyhában, akkor is, ha tudom hogy 5 perc. Vagy azt vettem észre, hogy ha körülöttem nagyon vidámak, szórakoznak az emberek akkor elkezdek "beborulni" és zavar a jó kedvük. Igyekszem tudatosan észlelni ezt a viselkedést és tovább lendülni.