Milyen szülő az aki ilyet mond a gyerekére? Másoknak is vannak problémáik?

"Egész életemben azt láttam hogy mások gyerekei milyen jók, és nincsenek problémáik. Most felnőttként pedig szintén ugyanezzel szembesülök. "

Akkor VELED tényleg nagy problémák vannak, ha ezt így látod!

1. Rossz emberekkel veszed magad körbe.

2. Fordulj pszichológushoz, mert megnyomorít a családod!

Persze, hogy másoknak is vannak ilyen és hasonló problémájuk. Itt egy : https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Nincs önbizalmad és lehet, hogy erről részben te tehetsz, mert nem keresed magadban azokat az értékeket, amitől te jobb lehetsz. Pedig bizonyosan van ilyen. Ha belenyugszol abba, hogy mindenki beléd rúghat, akkor ne csodálkozz, hogy meg is teszik!

" Mert te aljasabb vagy mint más?" <<< Erre a következtetésre hogyan jutottál? Nem gondolod, hogy ez azért kicsit húzós kijelentés még mástól is, nemhogy önnön magadtól?! Mivel tudod indokolni ezt az "önvádat" ?

Miért/mitől gondolod magad ennyire sz@r embernek?

Ha számodra csupán az a mérce, amit a szüleidtől "kapsz", ideje lenne a magadról kialakított képet átformálni.

Ha más nem akar hinni benned, az még nem jelenti azt, hogy tényleg ne lenne benned valami szép, jó, pozitív, szerethető tulajdonság. A szüleidre nem számíthatsz: tényleg egy csőd a felmenőid csapata, ha csak ennyi telik tőlük. De nem okolhatod később csupán őket, ha te sem próbálsz változtatni az életszemléleten, ha nem találsz valamit/valakit, ami/aki kisegítsen a gödörből. Mennyi idős vagy?

Kérdező:

kerülj ki abból a lelkileg pusztító közegből (család) minél előbb és ne tartsd velük a kapcsolatot.

Nem elég hogy kollektív megbélyegzést használnak ("a mi családunk elrontott"), még rád is fognak csomó mindent.

Szakember tanácsát kérd, miként állj ki magadért szóban.

Kapcsolatot pedig ritkítsd családtagokkal, mert lelkileg pusztítóak, lehúzóak.

Mennyi idős vagy? Iskolázottságod, önállóságra való esélyeid?

( Illetve, ami nem mindegy : szándékodban áll egyáltalán önállósodni, felelősséget vállalni, a magad lábára állni? Ha "felnőttként" is a szüleidtől és csak tőlük függsz, ne is számíts a helyzet javulására!)

Vagy önerőből lépsz, vagy segítséget kérsz és fogadsz el annak érdekében, hogy képes legyél lépni, a magad érdekében tenni is valamit.

Nézd meg, még olyan ember is kerülhet őt hátráltató helyzetbe, aki egyébként már talált önmagában értéket és meg tudja határozni, mit akar : https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok.. ( Vedd észre, milyen kulcsszavakat írt a kérdése alá! )

Hidd el, hogy nem vagy "egyedül" a problémáddal.

Talán van is valaki a környezetedben, aki megért és támaszt jelenthet, míg összetört darabkáidat megkeresed és egy egészet alkotsz azokból. (Már ha komolyak ezirányban a szándékaid! Ugyanis mások nem oldhatják meg a problémádat, neked is oda kell tenni magad) Szerinted tisztában vagy önmagaddal, vagy csak "belekényelmesedtél" ebbe a nekembezzegnemsikerülsemmi!-életérzésbe? Van valami, a jövődre vonatkozó célod? Valaki/valami, aki/ami motivációt/követendő példát jelent ahhoz, hogy ne csupán a net mellett sírdogálj, hanem "felkelj és járj" ? A szüleid viselkedése őket minősíti, de vajon te is hajlandó vagy nehezebb lépéseket bevállalni annak érdekében, hogy ez ne legyen a szüleid élete végéig tartó állapot?