Más sem kap ballagásra ajándékot Ti mit kaptok?

Az általános iskolás ballagást mióta szokás ennyire megünnepelni? 1-2 rokon még oké, hogy elmegy, na de 25 fő és puccos étterem + ajándékok?! Ha szín ötösre érettségizett volna le, akkor azt mondom talán még oké is lenne, de ember, ez még csak általános iskola!

Egyébként a legtöbben még az érettségit sem ünneplik meg vagy ha igen, akkor is csak nagyszülők körében és otthon. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a húgod magas lovon ül, jó lenne leszállnia róla!

Egyébként ha jól értem, te is most ballagsz/érettségizel?

A megoldásra egy javaslatom lenne: Vonjátok össze a húgoddal ezt az ünnepséget, tehát ez az éttermi mulatság legyen az ő és a te ballagási/érettségi ünnepséged is, de te ajándékok helyett a jogsit kapod. Szerintem ez így fair is lenne, gondolom amúgy sem akarsz hasznavehetetlen csecsebecséket kapni a vendégektől, amikor kaphatsz jogsit is ajándék gyanánt.

Ha a szüleid azzal jönnek, hogy nem tudják kifizetni a jogsit, akkor egyrészt, ők megígérték neked már korábban (és az ígéret szép szó), másrészt egyébként sem egy összegben kell kifizetniük, hanem részletekben. Ezt így elmondanám nekik.

Általános ballagásomon nekem az volt az ajándék, hogy egy darabban hazaértem (lázas voltam, de kötelező volt megjelenni).

Gimis ballagásra ugyan jött néhány rokon, de éttermi eszem-iszom helyett otthon volt egy nagyobb családi ebéd. Igaz, nekünk pénzünk se volt ilyesmire, anyukám évek alatt kuporgatott össze annyit, hogy ballagásra egy ezüst ékszerrel meglepjen, és autóval vittek, ami nálunk nagy dolog volt. Nem a középkorban volt ez, egyszerűen az autó régi, a javítás, forgalmi és egyebek sokba kerültek, és annyira nem volt pénzünk, hogy ezek a "természetes" dolgok nálunk nagy dolgot jelentettek. Nem volt pénz ajándékozás meg ilyesmi, egy-egy csokor virág nálunk különlegességnek számított.

Hogy miért is mesélem ezt el? Mert nem az számít, mit kapsz, vagy hogy az mennyibe kerül, hanem hogy kitől és mennyit fáradt érte.

Jól értem, hogy a húgodra 210 ezret akarnak költeni, rád meg semmit?

Mert ha igen, akkor fel kéne nekik vázolni a helyzetet, hogy mindketten egyformán a gyerekeik vagytok, egyformán kéne veletek bánni és akkor mondjuk jusson a húgicára is 100 ezer meg rád is 100 ezer és úgy osztjátok be, ahogy tudjátok. Ő mondjuk meg tudja venni belőle a 80-as telefont meg kap mondjuk készpénzben még 20-at, aztán abból menjen el a barátnőivel étterembe ünnepelni. Te meg kapsz kézbe 100-at, ami önmagában még nem elég a jogsihoz, de legalább több mint felét állják a szüleid, a többit meg ki tudod pótolni magadnak diákmunkából.

Így lenne igazságos, hogy egyformán kapjatok mindketten.

Én általános iskolás ballagásra, nagyon vágytam egy telefonra, mert nem volt addig, de nem vették meg. Pedig 8 évig voltam kitűnő, az volt a válasz, hogy erre nem jár semmi, nem nagy dolog.

Gimnaziumi ballagásra szintúgy nem kaptam semmit, egyedül a nagynénémtől 20.000 Ft-ot, ő legalább büszke volt rám. Mindig elvárták, hogy kitűnő legyek, de egy szó dícséretet nem kaptam. Pedig nekem is előtte ígérgettek mindent.

De figyu, örülj, hogy csak ekkora a gondod. És foglalkozz az érettségivel! Nálatok gonfolom a húgod a kedvenc gyerek, de az érettségi nagyobb szó.

Szard le őket!