A szülőnek "kötelező" vagy "illendő" adni a gyerekének a nagyszülői örökségből, ha egyébként neki mindene megvan?

Nem kötelező, de viszont etikailag szerintem az lenne a normális. Pályakezdő fiatalkent a saját ingatlan még sosem volt ilyen nehezen elérhető. Szülői segítség vagy örökség nélkül nem is nagyon reális már.

Engem segítettek a szüleim és a nagyszüleim, én is ezt tenném a gyerekeimmel. Óriási segítség, ha nem kell havi 120-at albérletre kiadni.

Nyílván ez egyébként sok mindentől függ, hogy mennyire jó a szülő és a gyerek kapcsolat.

De számomra nagyobb boldogságot jelentene, ha segithetek, mint hogy én jobb házban éljek.

Nem tudom mekkora pénzről van szó, persze attól is függ.

Ahogy én észreveszem a válaszokból és a családomból kifolyólag is, teljesen más már ehhez a hozzáállás.

Pl az én nagyszüleim ott segítették a gyerekeiket, ahol tudták. Akár építkezés, akár ha volt egy kis pénzük. Nagyon fontos volt nekik, hogy mindhárom gyerekük "el legyen rendezve" (lakhatás).

Az én szüleim már ebbe szarnak bele. Pedig manapság sokkal nehezebb.

„

Ahogy én észreveszem a válaszokból és a családomból kifolyólag is, teljesen más már ehhez a hozzáállás.

Pl az én nagyszüleim ott segítették a gyerekeiket, ahol tudták. Akár építkezés, akár ha volt egy kis pénzük. Nagyon fontos volt nekik, hogy mindhárom gyerekük "el legyen rendezve" (lakhatás).

Az én szüleim már ebbe szarnak bele. Pedig manapság sokkal nehezebb.”

Így, így.

13!

Szerintem senki nem mondta, hogy nem segítené a gyereket. A fentebb féltett kérdésre válaszoltak, miszerint nem kell segíteniük az örökségből. Illetve én írtam, hogy ha a gyerekem valaha is barmit elvárna tőlem, akkor arra keresztet vethetne. Ezek egyike se jelenti azt, hogy amúgy nem lenne a gyerek támogatva. De olyan mindegy, hogy itt x szájú hozzászóló hogy latja, ha a kérdező szülei más véleményen vannak

#15, és az egybites emebr is egyre több. Mint te is. Csak feltesznek itt egy kérdést, hogy illendő-e adni, de neked már kész a világképed a kérdezőről, hogy inkább hagyná éhen dögleni a gyerekét, de egy fillért sem adna az örökségből?

Hát nem az önző emberek szaporodnak, hanem a hozzád hasonló hülyék sajnos.

#18!

Nem tudom, hogy te mit olvasol, meg miért veszed így magadra, de a #15öt egy szóval sem sugallta, hogy bárki hagyná éhendögleni a gyerekét. Egy megváltozott világképre reagált ő is.

Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit csinál a pénzével. Nem is kell elvárni semmit, mert változott a világ.

Csak tudod pl én is abban nőttem fel, hogy a gyerek és akár az unoka is ott van segítve, ahol lehet. Így joggal merül fel sokakban a kérdés, hogy manapság miért nincs sokaknál így. Mert persze vannak sokan, akiknek most is ilyen család jutott. Én azt veszem észre, hogy aki kapott sok segítséget, az hajlamosabb ezt nem viszonozni. Valahogy azt magától értetődőnek vették. Úgy gondolom, hogy a mi generációnk lesz olyan szülő/nagyszülő megint, aki jobban fog erre figyelni.

Én felnőtt gyerekként csalódnék, ha a szüleim semmilyen módon nem támogatnák az elindulásomat, pedig megtehetnék. Ha lenne házam, autóm, akkor mindegy, megérteném, hogy a nyugdíjas éveik biztonságát teremtik meg az örökséggel, vagy bármilyen más vagyonnal. De ha én minden igyekezetem ellenére is szűkölködöm, ők meg bővelkednek, az rosszul esne, örökség ide vagy oda. Szerintem ha kötelessége nem is, de a jóérzés mégiscsak megkívánja, hogy egy szülő segítse a felnőtt gyerekét elindulni, ha tudja.

Én kaptam lakást és kocsit is. A férjem is kapott egy lakást. És ennek köszönhető, hogy nem a saját otthonunk megteremtésével fogjuk tölteni a fél életünket, hanem a gyerekeink lakásának előteremtésével. Még kicsik, de nem sok választ el minket attól, hogy legyen mindhármójuknak egy-egy lakásuk. Így ha felnőnek, ők is tudnak majd a saját gyerekeik jövőjéért dolgozni, nem kell azért gürizniük, hogy egyáltalán legyen fedél a fejük felett. És jó esetben ez így megy majd generációról generációra. (Ahogyan a szüleim is kaptak egy lakásnyi önerőt anno a házukra.)