Van olyan, aki megbánta, hogy gyereket csinált?

Van

[link]

A gyereket nem csinálják, mint a kenyeret te kretén! Remélem, neked soha nem lesz még csak esélyed sem, hogy az igaz, őszinte szeretetet megismerhesd!

#8: Azért ez kretén dolog tőled. Gyakorlatilag azt kívántad, hogy sose változzon meg a delikvens.

Hmmm... Nem tudom azt mondani, hogy megbántam, mert most 7,5 hónapos és egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyire szeretem (egyszerűen egy csoda amit a saját gyermeked iránt érezni tudsz), és beleőrülnék ha most csettintésre eltűnne. De! Utólag már tudom, hogy nem volt jó döntés gyereket vállalni, sokkal később kellett volna mert még nem vagyok eléggé nyugodt és önfeláldozó hozzá. Többet kellett volna szabadon élni, utazni, színházba járni stb.... A születése utáni 2-3 hónapban, amikor leesett, hogy ez valójában(!) mekkora kötöttség, akármit megadtam volna, hogy vissza tudjam tekerni az időt. De ilyen nincs, helyt kell állni. Ezt a kihívást állítottam magam elé, és szükséges volt hozzá egy olyan hatalmas kaliberű személyiségfejlődés, amire valószínűleg nem voltam felkészülve, de mit lehet tenni? Muszáj fejlődni, a napok telnek, a gyerek ott van. Most pedig már tényleg nem tudnám kiejteni a számon, hogy megbántam, mert a világon mindennél jobban szeretem.

8as, ha a Kenyeres dologgal igazad is van, hogy képzeled, hogy ilyet mondasz bárkinek is? Te normális vagy? Az ugye feltűnt, hogy a “gyerekcsinálás” a te kívánságodhoz képest lópikula? Akkor te mit is érdemelsz, hogy ilyen gusztustalanságokat vágsz másokhoz..? (Egy anyuka)

Én úgy vagyok a gyerekekkel mint a zsiráfokkal, Szép-szèp... de otthonra nem kéne.