Apám kórházban van, mit csináljak?
Egy hete elesett és beverte a fejét. Egy-két napig a látható horzsolásokon kívül nem volt baja, de utána elkezdett zavarodottan beszélni. Mondtam neki hogy menjen orvoshoz, de ő nem akart. Nem erőltettem utána, ez mondjuk az én hibám. A teljes sztorihoz hozzátartozik hogy apám rengeteget terrorizált, és emiatt nem tudom nem utálni. Félek tőle és utálom, kerülöm amikor tudom mert nem tudom mikor robban és esik nekem megint. Emiatt azt hittem hogy ha történik majd vele valami, teljesen közönyös leszek vele szemben. Ehhez képest rengeteget sírok és nem bírok egyedül lenni. Borzasztóan érzem magam, egyrészt sajnálom hogy kórházban látom kiszolgáltatottan, másrészt utálom magam hogy képes vagyok sajnálni valakit aki annyi szenvedést okozott mint nekem ő. Keresztanyám (aki apám nővére) is rengeteg terhet rám rak, mondjuk akaratlanul. Ő elvárja hogy amikor csak lehet legyek apám mellett, hogy segítsek neki amiben lehet stb. Ezeket csinálom magamtól is (mondjuk én szívem szerint kevesebbet látogatnám, akármennyire is gonosz ez) mert tényleg sajnálom, de így valahogy olyan mintha bele lennék kényszerítve és nem tudom jól csinálni. Nem tudom szeretni apámat mint keresztanyám, és emiatt borzasztó bűntudatom van. Másrészt tudom hogy apám 100%-ig rászolgált erre. Nagyon sokáig próbáltam szeretni, próbáltam mindenben megfelelni neki, de már nem megy. Ráadásul (tudom hogy ez gyerekes) de nagyon félek és úgy érzem hogy minden egyszerre zuhant a nyakamba. Egy rokonom se él a környéken, teljesen egyedül vagyok és ez nagyon nyomaszt. A barátaim próbálnak segíteni, de így érettségi előtt nem várom el tőlük hogy mindig lógjanak rajtam csak mert nekem most rossz. Ja és ne értsetek félre, szeretném hogy apám rendbejöjjön teljesen, és káröröm sincsen bennem egyáltalán.
Ne haragudjatok, tudom hogy hosszú és lehet hogy valahol zavaros, de muszáj voltam kiírni magamból.
Ne foglalkozz a multtal, latogasd!
Ha teheted vigyel neki uditot, tiszta ruhat, torolkozot, szivoszalat, ennivalot, olvasnivalot, vagy amit ker!
Biztos gyorsabban gyogyul majd, es megteszed, amit ebben a helyzetben lehet.
Gyogyulasa utan kell a multbeli serelmeket megbeszelnetek!
"Ne foglalkozz a multtal, latogasd!"
Könnyű ezt mondani! Akit évekig terrorban tartanak,nem így látja!
Szerintem meg pont most lehet ráébreszteni,hogy igazából milyen gonosz apa! Én biztos minden látogatásnál megkérdezném tőle,hogy:szerinted megérdemled,hogy itt legyek melletted és gondozzalak?
"Én biztos minden látogatásnál megkérdezném tőle,hogy:szerinted megérdemled,hogy itt legyek melletted és gondozzalak?"
És ennek mi értelme lenne? Egyfelől azt bizonygatnád vele minden egyes alkalommal, hogy hülye vagy, hogy mégis ott vagy mellette, amivel aláásnád a saját önbecsülésedet, másfelől meg hátráltatnád vele a gyógyulásást (mármint ha hatna rá), tehát senkinek se tennél jót vele.
"Ne foglalkozz a multtal, latogasd!"
Milyen könnyű ezt így leírni másoknak. Aztán ha téged terrorizált volna egész gyerekkorodban az apád, megnéznélek! Az én apám tönkretette a gyerekkoromat, felnőttként is rengeteg lelki gyötrelemmel küzdök amiatt, amiket megcsinált velem. Egy dolog a megbocsátás, de más dolog a felejtés. Felejteni sosem fog és aki nem szolgált rá arra, hogy a gyermeke tisztelje és felnézzen rá, az köszönje meg magának, ha egyszer megfordul a kocka!
"Milyen könnyű ezt így leírni másoknak. Aztán ha téged terrorizált volna egész gyerekkorodban az apád, megnéznélek!"
Lehet, hogy pont azért írja, mert ő maga nem látogatta, talán pont hasonló okokból, mint ami veled történt, viszont aztán egy életre megbánta, hogy így döntött, de már nem tudja visszacsinálni, raáadásul az apja közben meg is halt...
A kérdés, hogy édesapáddal valaha (főleg mostanság) ki akartál-e békülni és ő erre mutatott-e hajlandóságot. Ha igen, akkor látogasd!
Ha terrorizált, akkor ezt mondd el a keresztanyádnak is. Ő valószínűleg csak az "Ő a testvérem" és a "Dehát mégiscsak az apád." oldalt ismeri. Igaz, lehet mást nem is akar ismerni.
Édesapáddal élsz? Gyanítom, nem.
Ne látogasd többet, mint amennyit szerinted megérdemel! Főleg úgy, hogy érettségizned is kell. Igaz, azt lehet később is, ha édesapád megérdemli.
Nekem sem volt mintaapám, mégis amikor ott volt a kórházban kiszolgáltatottan, nem tudtam rá haragudni. Sokszor bementem hozzá, igyekeztem a kedvére tenni.
Azt tanácsolom, senkivel ne maradj sokáig haragban mert sosem tudhatod...az én apám ma reggel halt meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!