Ha az idősebbik gyerek úgy érzi, hogy őt lecserélték, amikor megszületett a kistestvére, akkor az a szülő, vagy a gyerek hibája?

Senki sem tökéletes, a szülők sem, persze van, aki többet hibázik, van, aki kevesebbet. Nyilván egy négyéves nem fog megértően viselkedni egy ilyen helyzetben. Neki nem róható fel ez a dolog, éretlen még hozzá.

Szerencsére a szülők legtöbb hibáját a gyerekek valahogy kiheverik. Ez a súlyos hibákra is vonatkozik. Van, hogy nem - az szomorú, de van. Hogy egy adott hiba mennyire róható fel valakinek, az rengeteg körülménytől függ. Van olyan eset, amikor egy hiba senkinek sem róható fel.

Hiába próbálkozol újra és újra szerencsétlen 4 évest okolni a ti alkalmatlanságotokért.

Aki szerint a nagytesók lelki sérülés nélkül átvészelik, azok olvasgassák a kérdező korábbi kérdéseit. Tagadhatja, de a stílusa nagyon egyedi, ezért árulkodó. Sajnos, csak az egyiket találtam meg: https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgy..

A másik arról szólt, hogy a nagyobbik gyereket elvitték 500 km-re lakó rokonokhoz és otthagyták. Közben beteg lett, sírt az anyja után, a rokonok hívták is, de nem voltak hajlandóak érte menni. (ha valaki esetleg figyelte azt a kérdést, linkelje már be; köszönöm!)

Fenntartom korábbi véleményemet: a gyerek akkor járna a legjobban, ha kiemelnék ebből a családból, mert a "szülei" teljeséggel alkalmatlanok a gyereknevelésre.

"Én pont a szüleim ilyen viselkedése miatt vagyok hajlandó csak egy gyereket vállalni, mert nem akarok hogy ő is átélje azt amit én."

"nekem is tudatosan, EZÉRT lett csak egy gyerekem. Nem akartam kitolni a nagyobbikkal, ezért nem lett másik, eleve így terveztem."

Hogy lehettek ilyen korlátoltak? Az élet legnagyobb ajándékát veszitek el a saját gyerekeitektől, ha esélyt se adtok kistesóra! Attól, hogy nektek nem jött össze, több milliárd ember a legnagyobb boldogságban él és élt a testvéreivel kiskorában, nagykorában, felnőttként és öreg korában. Sajnálom a gyerekeiteket, komolyan. Rajtatok múlna nagyrészt, hogy milyen lesz a kapcsolat a testvérek között, és tanulva a szüleitek példájából egy csomó mindent máshogy csinálhatnátok, mint ők, hogy jó testvérek legyenek.

Hét éves voltam, amikor megszületett az unokahúgom (bátyám lánya). Mindenben elsőbbséget élvezett, az egész család őt abajgatta én meg le voltam ejtve. Jól esett volna, ha néha anyu mellém áll, vagy igazságosan oszt el valamit (akár a figyelmét), de ezek mindig unokahúgomnak jutottak.

Most sem jobb a helyzet, ugyanúgy a bátyám meg a családja van előtérben.

Elegem lett és elköltöztem külföldre, kéthavonta járok haza, de ebben sincs köszönet, mert miért nem volt nekem itthon jó?!