Ez az átlagos, normális felállás egy családban?

A héten két történés elgondolkoztatott a szüleimhez való viszonyomról.

A hét elején történt egy kisebb szóváltás apámmal, rám nem jellemző módon felment bennem a pumpa, és odavágtam neki hogy fogja be. Természetesen el se hagyta a szám a dolog, már bocsánatot kértem. Nagyon elszabadult a pokol, alig úsztam meg ép bőrrel. Aztán apa lezárta a dolgot azzal, hogy ha még egyszer ez történik mehetek el itthonról.

Ebben csak az az érdekes, hogy én életemben már számtalanszor megkaptam tőle a "kuss legyen" és "fogd be a pofád" mondatokat. Ha esetleg tudtára szerettem volna adni (nyugodtan), hogy túlzásnak tartom ahogy beszél velem (merthogy ezeket számomra teljesen indokolatlan, véletlenszerű helyzetekben mondta; amikor gondolom csak szimplán idegesítette a jelenlétem vagy nem tudom), akkor esetleg még hozzácsapta hogy "fejezzem be vagy lecsap".

A másik kerek fél órája történt, este fél kilenc után. Vacsoráztam épp, mikor csöngettek a kaputelefonon. Hallottam, hogy apa felenged valakiket. Hát had ne mondjam, korántsem voltam vendéglátó állapotban, meg a kaja közepén, szombat este fél kilenckor elég nagy meglepetésként ért a dolog. Megkérdeztem apát mi a helyzet; mondta vendégeket hívtak anyával. Rákérdeztem, hogy nekem miért nem szóltak, mire megkaptam, hogy nem érti mégis minek kellett volna. Egymáson értetlenkedtünk egy ideig, mire felhoztam, hogy akkor mostantól nekem sem kell szólni, ha valakit szombat este felhozok? A válasz: De, nekem kell. Rám más szabályok vonatkoznak.

Eddigre felértek a 3.-ra a vendégek, szóval ezzel zárult a dolog.

Értem én, hogy más a jogköre a szülőnek és az eltartott gyereknek, de ez így rendben van? Ez a megszokott?

Én ebben nőttem fel, nem tudok mihez viszonyítani. Csak azt tudom, hogy qrva szarul érzem magam.

18/L