Ez az átlagos, normális felállás egy családban?
A héten két történés elgondolkoztatott a szüleimhez való viszonyomról.
A hét elején történt egy kisebb szóváltás apámmal, rám nem jellemző módon felment bennem a pumpa, és odavágtam neki hogy fogja be. Természetesen el se hagyta a szám a dolog, már bocsánatot kértem. Nagyon elszabadult a pokol, alig úsztam meg ép bőrrel. Aztán apa lezárta a dolgot azzal, hogy ha még egyszer ez történik mehetek el itthonról.
Ebben csak az az érdekes, hogy én életemben már számtalanszor megkaptam tőle a "kuss legyen" és "fogd be a pofád" mondatokat. Ha esetleg tudtára szerettem volna adni (nyugodtan), hogy túlzásnak tartom ahogy beszél velem (merthogy ezeket számomra teljesen indokolatlan, véletlenszerű helyzetekben mondta; amikor gondolom csak szimplán idegesítette a jelenlétem vagy nem tudom), akkor esetleg még hozzácsapta hogy "fejezzem be vagy lecsap".
A másik kerek fél órája történt, este fél kilenc után. Vacsoráztam épp, mikor csöngettek a kaputelefonon. Hallottam, hogy apa felenged valakiket. Hát had ne mondjam, korántsem voltam vendéglátó állapotban, meg a kaja közepén, szombat este fél kilenckor elég nagy meglepetésként ért a dolog. Megkérdeztem apát mi a helyzet; mondta vendégeket hívtak anyával. Rákérdeztem, hogy nekem miért nem szóltak, mire megkaptam, hogy nem érti mégis minek kellett volna. Egymáson értetlenkedtünk egy ideig, mire felhoztam, hogy akkor mostantól nekem sem kell szólni, ha valakit szombat este felhozok? A válasz: De, nekem kell. Rám más szabályok vonatkoznak.
Eddigre felértek a 3.-ra a vendégek, szóval ezzel zárult a dolog.
Értem én, hogy más a jogköre a szülőnek és az eltartott gyereknek, de ez így rendben van? Ez a megszokott?
Én ebben nőttem fel, nem tudok mihez viszonyítani. Csak azt tudom, hogy qrva szarul érzem magam.
18/L
"hányan pitiztek a gyereknek, úgy, ahogy itt előadjátok."
Nem pitizünk, csak emberszámba vesszük. Nagy különbség! Például csak úgy beszélek a gyerekemmel, ahogy szeretném, ha velem is beszélnének.
Akit tekintélyelvűen, korlátozva neveltek, annak ez furcsa lehet, de igazából ez az emberi minimum. Aki normális családban nőtt föl, annak a kérdező családja döbbenet. Egyáltalán nem normális, lelki-fizikai terror.
Azt hiszem, a válaszokon eléggé látszik, hogy mi a baj ezzel a családdal, meg úgy általában a legtöbb magyar családdal. Az, hogy a primitív despotizmus, az erőszak, a megalázás tök normális, hovatovább elvárt. Igen, ezeket hívják normális országokban mérgező családnak, és életre szóló traumákat okoz. Az ilyen ember nem szülő, hanem egy barom, és megérdemli, hogy egyedül dögöljön meg egy sötét kórházi sarokban, senki által nem látogatva.
A család lényege az, hogy ők az OTTHONOD. Az a hely, ahol teljesen önmagad lehetsz, ahol nem kell titkolóznod, ahol nem kell semmiért engedélyt kérned, nem kell mentegetőznöd. Különösen pedig nem vagy a csicskája meg a lábtörlője senkinek.
Persze, lehet itt kajánkodni, hogy há' így kell ezt, rövid pórázra kell fogni a gyereket, mert "elkanászodik" meg "liberális lesz". Meg is lehet nézni a magyar fiatalokat. Rémült, szerencsétlen, traumatizált emberek, akik rettegnek megszólalni, pláne kiállni magukért, mert egész életükben azt kapták, hogy ha fel merészeli emelni a fejét, pláne a hangját, brutális megtorlás következik. Így működik az egész ostoba magyar társadalom minden szinten.
Tessék nyugodtan pampogni, hogy akkor menjek el az országból. Már megtettem. Kanadában élek, és két év alatt többet kaptam ettől a társadalomtól, mint a magyartól valaha is. Ha errefelé elmesélem, hogy "működnek" a magyar családok, döbbent ámulat a válasz. Errefelé aput-anyut már rég börtönbe vágták volna.
"Tényleg ennyi hülye van itt??? Megnézlnélek benneteket otthon, hányan pitiztek a gyereknek, úgy, ahogy itt előadjátok..."
A legnagyobb hülye úgy látszik te vagy itt... Tudod tőlem sem kértek engedélyt a szüleim ha vendéget hívtak. Ha rokonok több napra jöttek és ott aludtak nálunk, akkor sme kértek engedélyt tőlem a szüleim. DE! MINDIG SZÓLTAK! Mindig. Hogy ekkor és ekkor ez jön, eddig marad stb. És ha valaki este 8-9 körül állított be váratlanul, nem várták el hogy pizsamában ott üljek és szórakoztassam. Na ÍGY működik ez egy NORMÁLIS családban. Érted már a különbséget nem túl kedves, és okos válaszoló? Érted már mi a különbség aközött hogy "pitiznek a gyereknek" és aközött hogy "családtagként kezelik"? Borzalmas ahogy emberek a gyerekeiket kezelik. Mint egy darab sz*rt, aki örüljön hogy megszületett. Mondok egy újat: nem a gyerek akar megszületni. A szülők vállalják a gyereket, és a vele járó kötelezettségeket. Akkor tessék így viselkedni a gyerekkel, ha már a szülők bevállalták, hogy minimum EMBER SZÁMBA veszik.
Hát én igy a leírás alapján a helyedben telibe vertem volna apádat (az enyém csak azèrt uszta meg a bosszúàllást, mert a rák gyorsabb volt). Persze tudom, nőként ez nem megy. Az biztos hogy mentálisan ellen kell állni apàd hozzáállásànak és az általa keltett befolyásnak.
Ha ez megszokott, még ha a többség szerint rendben is lenne, akkor sem szabad ezt elfogadni.
Más az ha ugy mész át valamin hogy tudod higy az egy rossz dolog vagy aljassàg és más az ha ugy fogadod el mint ami jogos. Az utóbbi esetben nagyobb pusztitast okoz lelkileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!