Más családoknál tényleg alap, hogy x százalékot a fizetésből le kell adni otthon?

Nekem alap dolog lenne, hogy ha másba nem is de a rezsibe és a kajába beszálljak.

Most is beadunk a a hétvégi kajába anyósomnak.

Minden hétvégén ő főz ránk(külön lakunk már) és azért igyekszik a mi kedvünkbe járni kaja ügyileg.

Az viszont tényleg gáz, ha fix% le KELL raknia egy gyereknek.

Akik szerint a szülő kötelessége ingyen eltartani a felnőtt, dolgozó gyerekét azok mit gondolnak meddig? Mondjuk ha úgy gondolja, hogy ő még 40 évesen is otthon akar élni akkor is? Nem gondoljátok, hogy ez irreális? Normális családokban nem százalékolnak, de ott a felnőtt, dolgozó gyereknek is van annyi esze, hogy nem tartatja el magát ingyen, hagyja a szüleit is boldogulni. Pl. takarékoskodni a leendő nyugdíjukra. Amilyen szuper a nyugdíjrendszer, erre valószínűleg szükségük is lesz a szülőknek.

Ezek a gyerekek amúgy tapasztalatom szerint általában kevesebbet adnak bele a közösbe, mint amibe az kerülne ha elköltöznének, de azért eleget ahhoz, hogy ne használják ki a szüleiket. A rezsi és a kaja nincs ingyen, ezt illene felfogni.

Azért az is durva volt számomra, hogy anyós hosszú időn keresztül hozzánk járt enni úgy, hogy semmit nem adott bele. De egyszer véletlenül úgy adódott, hogy náluk ebédeltünk és rögtön kérte az árát.

Tehát vannak azért fordított esetek is.

En hazakoltoztem anyuhoz apu halala utan.

50.000 ftot adok neki honap elejen- ez fedezi a kozmudijak felet + bevasarlas ram eso reszet ( de ez kb csak az alapelemiszerre megy, ettol fuggetlenul is be szoktam vasarolni, illetve netet, telefont, netflixet, ruhaimat, piperecuccaimat, munkaba jarast kulon fizetem )

Nyilvan havi tizezreket nem tudok sporolni igy, de felnott emberkent, ha nem adnek haza, hiaba a gyereke vagyok, nem tudnek ugy letezni, hogy tudom, mekkora anyagi terhet vallal miattam.

Az en szuleim mindig azt mondtak amit tudok rakjak felre a jovomre:)

Mikor a paromekhoz koltoztem sem kellett egy forintot sem adnom, ezt nem en kertem az o szulei dontottek igy.

Ha nekik van szukseguk segitsegre adunk, ha nekunk akkor adnak attol fugg epp mikor ki all jobban.

Nyilvan nem 40 eves koraig kell eltartani egy gyereket, csak addig amig kulon nem tud koltozni onalloan. Egy szulo nem a legjobbat akarja mindig a gyerekenek? Ahol nem az ehezesen mulik az a rezsi dij szerintem ott felesleges elkerni. Az a penz menjen egy kulon szamlara felre rakva amibol majd tud sajat hazat venni vagy alberletbe menni. Egy 20 on eves fiatal nem keres tobbszaz ezret.

Ha valahol tenylegesen teher anyagi szempontbol eltartani a felnott gyereket ott oke fizesse ki a ra eso reszt de ne azert legyen elkerve a penz mert "18 eves koraig koteles eltartani" a gyerek sem lesz koteles eltartani a szuleit amikor mar megoregednek vagy gondoskodni roluk:) ez a mondat most nyilvan arra vonatkozik aki ugy ker el penzt a gyereketol, hogy egyebkent vigan megelne anelkul a penz nelkul is.

Olvastam itt egyszer egy olyat, hogy a 16 eves gyerek elment diakmunkazni es abbol haza akart adni, a szulo meg fogta a kapott penzt es rakta felre a gyereknek titokban. Ez nem csak 18 eves koraig szep gesztus....

Szerintem az a szep szulo-gyermek kapcsolat ahol KOLCSONOSEN segitik egymast

Ismertem olyat aki 150 et keresett 30 at kotelezoen le kellett adnia "kajara" a maradek 120 volt a benzin munkaba(havi 50 ezer mert nem a kozelben dolgozott), telefonszamla, tisztalkodasi szerek, ruhak de amugy ha fott etelt akart enni el kellett mennie boltba szinten a maradek 120 bol es megfoznie. Hat nem feltetlen tudott felre rakni penzt amibol aztan kulon tudna koltozni szerintem o aztan tenyleg ott ragad 40 eves koraig ha csak nem vesz fel hitelt.

De ahany ember annyi velemeny nem feltetlen az en gondolkodasmodom a helyes de nem is biztos, hogy mase. El kell fogadni hogy minden hazban mas a szokas.

Le lehet pontozni azt akivel nem ertesz egyet de attol meg a velemenye nem fog valtozni es a te velemenyed sem.

Nagyon szülőfüggő.

A legjobb barátnőmnek a 18. születésnapjára egy vidéki kertesházat, egy budapesti lakást és két garázst írattak a nevére, plusz még egy lejárt lakástakarék szerződést adtak ajándékba. A barátnőm otthagyta a sulit és nem dolgozik, de a szülei így is havi több tízezer forintot adnak neki, mondván, hogy a "gyerekünk vagy, hiába nem csinálsz semmit, támogatnunk kell".

Ezzel szemben a barátom budapesti, a szülei nem fizették a tanulmányokat, ezért diákhitelt kellett felvennie, és az anyja közölte velünk, hogy hiába magasak a budapesti albérletárak, nem költözhetünk oda, amíg lakásra spórolunk, oldjuk meg magunknak. (Ő egy háromszobás lakásban lakik egyedül) Amint elment egy kis diákmunkára a barátom, rögtön kérte a részét, nem fizette ki neki a nyelvvizsgáját meg ezeket az apróságokat. Egyfolytában azt hallgatjuk tőle, hogy milyen nagy áldozat és szégyen, hogy a fia még 22 évesen otthon lakik és az ő kajáját eszi, hiszen ő (az anya) már 18 évesen dolgozott. Persze az anyjának nincs végzettsége, a fia meg egyetemista, így fizikai képzelenség lett volna, hogy ő már 4 éve dolgozzon teljes állásban. A barátom majdnem bevállalt egy tanfolyamot, ami 2 hónapig tartott volna a diplomaosztója után és az anyja ráripakodott, hogy "persze, és még tartsalak el a diplomád után 2 hónapig? Szó sem lehet róla!"

Egy szó, mint száz, nagyon széles a skála.