Nagyot csalódtam a lányomban (bővebben lent). Anyaként szerintetek mi a helyes döntés?

Már most kezdi.

Nem az embert nézi,hanem hogy mi a "rangja". Majd megtanulja.

Anyaként az a helyes, ha nem szólsz bele.

Valószínűleg nem szerelmes a fiúba, különben nem gondolkodna azon, hogy szakít vele.

"de a lányom kijelentette..."

Ha a lányod beszélt neked a párkapcsolatáról, akkor te is elmondhatod a véleményedet. Leginkább azt, hogy hosszú távon mitől lesz boldog valaki egy kapcsolatban és mitől nem. Mik a valódi értékek és mik nem azok. Habár oka van annak, hogy őneki ilyen lett az értékrendje. Ez hosszabb idő alatt alakult ki, valószínűleg a szülei hatása is többé-kevésbé benne van.

Aztán ő dönt ahogy dönt, te meg tudomásul veszed és kész.

A fiúnak ne szólj, ennyire direkten nem szabad beleavatkozni.

Apaként mondom: ne szólj bele. Az ő élete, döntsön ő. Érzelmi ügyekbe pláne nem szabad beleszólni, még akkor se, ha előre látod a jövőt.

Jóval idősebb vagyok Nálad. Amikor a fiam bemutatta azt a nőt (lányt) ikszedik kapcsolata után, akit végül több év együttélés után feleségül is vett, szóval én az első találkozáskor éreztem valami "diszharmóniát". Házasságuk alatt is éreztem, majd amikor elváltak (az unokám 3 éves volt akkor) és a közel 40 éves fiam sírva elmondta, hogy nem érti, akkor mondtam csak el neki, hogy én É..t soha nem vettem volna feleségül. Aztán 1-2 év múlva, amikor már talált magának élettársat a fiam és a volt feleség valós személyisége a közös gyerekkel kapcsolatos csatározások során tisztábbá vált, akkor említette meg, hogy addig rajta a rózsaszín köd volt és csak most látja volt feleségét a maga valójában. Mit értem volna el, ha a dolog elején megmondom neki az érzéseimet, benyomásaimat ? Csak megromlott volna a kapcsolatunk. Így, ha fájdalmak árán is, de ő maga jött rá, hogy rosszul választott.

A lányod még gyerek, lehet, hogy okos, de nyilvánvaló, hogy nem szerelemmel szereti azt a fiút, aki odavan érte. Ebben a korban az ember még nem szembesül olyannal, hogy "erkölcs", hogy nem szabad a másik emberben hiú reményeket táplálni. Reménykedj a legjobbakban.

Ne csalódj emiatt a lányodban! Fiatal még, könnyen befolyásolja a környezete. Ha majd már 20-25 éves lesz, akkor szerintem jobban ki fognak ütközni azok az értékek az értékrendjében, amiket igazán mélyen ti ültettetek bele.

Most annyit tudsz tenni, hogy megkérdezed, miért gondolja úgy, hogy ez fontos. Hol látott erre a fajta gondolkodásra példát? Biztosan úgy gondolja, hogy ez a forrás jó forrása az értékrendnek? Átgondolta a saját józan eszével és a belső erkölcsi érzékével, hogy tényleg jók ezek az elvek? Ezzel gondolkodási sémákat is adsz neki, amit később is használhat más információforrások megbízhatóságának megítélésére.

Nem tudom, mennyire érdemes direktben megmondanod a véleményed a lányodnak (a fiúnak semmiképp ne szólj, semmi közöd hozzá!). Ha igen, azzal valamelyest veszélyezteted a kapcsolatotokat. De elég, ha csak kérdéseket teszel fel, mostanra szerintem a lányod lelke mélyén ott lappang a te erkölcsi érzéked is, amit eltanult tőled az évek folyamán. Csak elő kell hívnod belőle. Ne bújtasd a véleményed a kérdésekbe, próbálj meg olyan ítéletmentesen fogalmazni, ahogy csak tudsz. Ha nem tudsz, akkor inkább mondd meg finoman, de egyenesen a véleményed.

Eleget buliztam a jogász bulikon... azok a srácok nem akarnak megállapodni, elvannak, isznak, buliznak, tudják, hogy a legtöbb csajt megkapják mert jogi pályára készülnek.

Lányod meg... no komment, de majd meglátja. Lehet egy kőművesbe lesz halálosan szerelmes.