Mi a helyes döntés ilyenkor?

Tudom, hogy fogok kapni hideget-meleget, de hátha jön néhány olyan válasz is, ami tényleg segít.

30 éves elmúltam, külföldön élek, ezért az otthon élő szüleimmel ritkán találkozunk. Sajnos legtöbbször nincs is benne sok köszönet apám miatt, vele egészen apró korom óta elég rossz a kapcsolatom (tehát nem kamaszkori kezdetű dologról van szó). A maga módján kétségtelenül szeret (ha konkrét segítségre volt szükség, lehetett rá számítani), de mindeközben rendkívül kellemetlen természete van (sokszor nagyon bunkó stílusban kommunikál, szeret kötekedni, és kifejezetten élvezi, ha sikerül neki valakit igazán kiborítani - ezt a tulajdonságát viszont csak a közeli hozzátartozóin éli ki, "kifelé" olyan, mint a ma született őzike). Hab a tortán az olyan jellegű "élmény", amikor - például - elkérte az autómat (mert hogy ki akarja próbálni), csinált vele egy hatalmas gyorshajtási számlát, aztán csak rángatta a vállát (egy "ne haragudj" már elég lett volna nekem). Sajnos ennek valószínűleg nincs tudatában - úgy értem, nem veszi észre, hogy mikor bántja meg nagyon a másikat, és mikor lépi át azt a bizonyos határt. Ha mondom neki, akkor sem (készen van mindig ezer kifogás, hogy ő miért tökéletes, és mindenki más miért hülye vagy túlérzékeny).

Idén elvileg lenne lehetőségem hazautazni karácsonyra. Mennék is anyám miatt (meg amiatt, hogy mégiscsak idősebbek már, ki tudja meddig mehetek), de szabályosan egy kő van a gyomromban, hogy most éppen milyen "előadás" lesz soron. Egyrészt bánt a lelkiismeretem, másrészt nagyon sokat dolgozom, és kincset érne az a pár szabadnap, amikor tényleg nyugalom van. Aki volt már ilyen helyzetben, hogyan döntött?