A szülők miért vannak annyira beizgulva az iskolai jegyekre?

Ne haragudjatok, de hatalmas baromság, hogy aki rossz jegyeket kap vagy rossz az érettségije az nem tud továbbtanulni vagy elhelyezkedni. Annyi, hogy nem kell az agyonmarketingelt, jujj de menci egyetemekre menni. Van csomó tök jó vidéki főiskola és egyetem, semmivel nem indul nagyobb hátránnyal, ha ilyenekre jelentkezik. Én például közgazdászként végeztem, elég jó állásom van. Ugyan olyan munkakörben dolgozom, mint aki a BGE-n meg egyéb pesti divategyetemeken végzett. Azok az oktatók akik engem tanítottak ugyan azok, akik fent tanítanak Pesten. A képzések akkreditáltak, nagyjából semmi különbség nincsen közöttük. És úgy kb aki nem full kettessel végzett mindenből azt simán felvették. Szerintem életemben nem kérdezték még egy állásinterjún sem, hogy hanyas lett az érettségim vagy a diplomám.

Műszaki téren ugyan ez a helyzet. Páromnak sikerült egy 3 éves képzést 6 év alatt elvégeznie mert mellette csinált kb minden mást. És pont ezért keresik folyamatosan. Mert ahelyett, hogy éjjel-nappal tanult inkább dolgozott, utazott, részt vett csomó egyetemi szervezetben, szakmai konferenciában szervezőként. És olyan tapasztalatokat szerzett amik igazából sokkal fontosabbak egy munkahelyen mint maga a diploma. Illetve náluk szintén azok az oktatók tanítottak, mint a nevesebb egyetemeken.

Ami ennél sokkal többet számít az a személyiség. Ez viszont tudjátok mivel fejlődik? Hát nem azzal, hogy valaki otthon ül és tanul. Hanem azzal, hogy világot lát, ismerkedik, foglalkozik egyéb dolgokkal amik sokkal jobban mutatnak egy önéletrajzban.

A szülők azért nem fogják ezt fel, mert minimális ismeretük van a mai helyzetekről. Nem értik a kapcsolati tőke fontosságát, nem értik, hogy mennyit számítanak a tapasztalatok, ajánlások. Ahogy azt sem látják, hogy a büdös életben senkit nem fog érdekelni, hogy hanyas lett az érettségid vagy a diplomád. Meg azt sem értik, hogy a középiskolák nagy részében teljesen alkalmatlan tanárok teljesen elavult módszerekkel dolgoznak. Persze az, hogy ennek nem járnak utána szerintem már nem a fiatalok hibája.

Komolyan kérdeztem, mi van azzal, aki 2es tesiből!

Mi ez a lepontozósdi?

"Hivatalosan" , gondolom , 'a gyerek jövőjét féltik', de igazából csak presztízskérdést csinálnak belőle; nem is érdekli őket, hogy az ő gyerekük, tehát, hogy van egy gyerekük, és az, akit hajtani akarnak, hogy tekerjen, "tekerje a pedált" a tanulásban; az az ő gyerekük valójában, tehát ők a személlyel, az emberrel nem is foglalkoznak, csak villogni akarnak a gyerekükkel, és akkor nem is vesznek róla tudomást, hogy ő a gyerekük, és amúgy egy élőlény; és lehet, hogy pl azt a dolgozatot mondjuk ők se tudták volna jobbra megírni, ha pl a helyében lettek volna; pl ugyanannál a tanárnál , ugyanazon kérdésekre, ugyanolyan pontozással.

Meg amúgy tényleg gondolhatnak ilyet is még, hogy van a "Nagy betűs élet"; és mindenhol azt sulykolják nekik, hogy "diploma nélkül te egy senki vagy". Mármint átlagban az ember, és ők is sajnálják pl, hogy nekik anno akkor pl nem volt lehetőségük egyetemre menni, pedig most már mennének (szal pl anyagi helyzetük miatt minél gyorsabban el kellett menniük melózni, vagy rosszak voltak a jegyeik) Diplomával meg azt hallották, hogy többet lehet keresni, és akkor ne a 'minimált' keresse már a gyerek.

Meg hátha esetleg még haszonlesők is, és azt remélik , hogy a gyerek még esetleg 'csöpögtet' is nekik valamit (pénzt) , tehát hogy majd a gyerek meg tudná oldani minden bajukat (pénzügyit), és akkor ebben látják a megoldást, és akkor így akár tudat alatt is (kimondva-kimondatlanul, talán nem is tudatosul bennük) pénz szempontjából ki akarják használni a gyereket.

Amúgy a presztízsnél meg tehát önértékelési problémák is lehetnek, amit kivetítenek a gyerekre, hogy "Na majd az a gyerek -akit amúgy én csináltam- majd megmutatja!" Versengeni akarnak még tehát ilyen módon a többi szülővel, akár még olyanokkal is, akiket nem is ismernek, csak érezni akarják, hogy jobbak nála, mert az ő gyerekük egyetemet végzett, a másiké meg esetleg nem.

Meg lehet, hogy ők pl totál rosszul érezték magukat anno, hogy nem tudtak mindent pl ötösre, hanem mondjuk csak 3-asra teljesíteni, és nekik meg pont

ez volt a rossz érzés, hogy nem tudtak saját maguknak megfelelni , és nem akarjaák ezért, hogy te is így érezd magad, ahogy ők akkor.

És akkor ezért mert ők már azok lettek, belőled is akár nem tudatosan, de lehet, hogy teljesítménykényszerest akarnak csinálni, tehát végülis pont azt a hatást érnék el, amit nem feltétlenül akarnának, vagy nem feltétlenül hasznos és célravezető; mert mondjuk kiégsz addigra, amikor végre olyasmivel foglalkozhatnál , ami téged érdekel, és arra koncentrálhatnál, amiben igazán jó vagy, és szereted is csinálni, és van sok sikerélményed belőle, és boldogulsz is, tehát meg is lehet élni belőle.

Nalam csak az eretsegi targyaknal elvaras a jo jegy. Leven arra tanuljon rendesen.

Ebbol az lett h a tobbi targyat is felhuzzta ...

Altalanosban magatol volt kituno most abba a suliba jar ahova mindig akart menni

Es a jovojebe a jo jegyei miatt van beleszolasa.

Igy garantalt h arra az egyetemre felveszik ahova menni akar mar vagy 4 eve ..

Az occse osszesen 1 kozepsulit jelolt meg oda fel is vettek elso helyre.

O is tudja mi akar lenni celzottan jelentkezett abba az egy suliba.

En meg a jo fejem ellenere lusta voltam ... El is csesztem vagy 10 evet az eletembol... 28 evesen dobentem ra h kellene eretsegi es valami hasznalhato szakma mikor mar terhes voltam. Szal irany a suli eretsegi es utana az egyetem.

Most szeptembert ujra iskolas leszek mert rajottem h amugy tanulni jo moka :-)

De ehhez kellet 20 ev mire rajojjek ...

Erzesem szerint ha anno odatettem volna magam akkor most sokkal jobb helyen lennek.

En is azt mondom hogy a személyisége sokkal meghatározóbb pl egy álláinterjún mint a bizonyítvány meg a diploma.... aki alkalmatlan másokkal együtt dolgozni meg csak a saját feje után megy, azt hamar elküldik .

Én pl 18 évesen fogalmam se volt mit akarok csinálni, 25 évvel később éreztem na mit kéne. Ha akkor vmit tanulok csak úgy, hát biztos csomó fontosabb tapasztalat kiesett volna.

A lányom másodikas, úgy néz ki, reálos beállítottságú. Imádja a matekot, magától előretanul (beírást kapott, amiért vagy húsz oldallal előrement a tankönyvben)

Olvasásból 3-4es, gyakoroljuk.

De az írás... Hát az mumus. Csúnyán és helytelenül ír, még keresem a jó fejlesztési módszert)

A tesit kb letojom.

Azért, mert nagyon nincs más dolgod általános és gimi alatt, mint tanulni. Attól, hogy valami még nem érdekel, lehet teljesíteni, mert talán most nem, de lehet 5 év múlva mennél egyetemre és örülsz majd ha nem kell újraérettségizni a mostani hülyeséged miatt.

Ezt úgy mondom, hogy b*sztam bele én is, sz*r is lett az érettségi, újra kellett tennem, hogy most egyetemen lehessek mérnök képzésen. Itt is nehéz, mert sok mindennek nincs meg a középiskolai alapja, pont ezért, mert jaj ez nem kell. Én kémiát vagy matekot tanulni, vagy fizikát? Fenét nem.

Egyébként az iskola fejleszt folyamatosan, nem hiszed el, nem is kell, de tényleg. Minden úgy van kiépítve és összerakva, hogy valamit benned fejlesszen (pl matek kifejezetten így van). Egy tanárt, aki hivatásból az, egyszer kérdezz meg.

Továbbá, igen, alapműveltség. Mit kell tanulni kémiából? Mol tömeg és első/másodrendű kötések? Kemény.