Milyen élményeid (közös programjaid) vannak gyerekkorodból az anyukáddal?

Több emlékem van róla kicsi koromból, mindegyikben épp szid vagy lekever egyet. :D Szal élmény, vagy jó emlék? Az egy sincs. :D Érdemes úgy nevelni ám a gyereket hogy ne csak rossz emléke legyen rólad, mert a gyerekek igenis emlékeznek egy egy ütésre vagy veszekedésre, és ez ki fog hatni a felnőtt kapcsolatra is.

Mamámmal vagy apummal kapcsolatban több pozitív emlékem van. :)

Emlékeszem, hogy nyáron, amikor kb 3 éves lehettem, kint voltunk a strandon, és harcsát ettem.:D Imádtam, meg viszonylag sokat is jártunk a strandra, nyáron minden héten legalább 1x, úgyhogy lehet ezért is maradt meg. Nem specifikusan anyukámról szól, hanem az egész családról, de jó volt nagyon.

Specifikusan anyáról az, hogy óvodásként - kis iskolásként sokat vitt engem és a húgomat játszóházba, imádtam, főleg hogy örökmozgó gyerek voltam. Ott közösen megebédeltünk, igaz anya nem vett részt aktívan a programban, de nagyon jó volt, hogy ott volt amikor megpihentünk, vagy kajáltunk. Általában a család együtt ment mindenhova, ezért nem tudok túl sok programot anyummal felidézni. Csecsemőkori emlékeim sajnos nincsenek.

Rengeteget kirándultunk együtt, szegény mindenhová elrángattam, de jött örömmel. Ha tehetem most is viszem magammal mindenhova, de idős már, rosszul hall, én meg bolond vagyok, sok türelem kell már hozzá.

Pedig neki is volt hozzám, amikor kicsi voltam, mégsem problémázott néha úgy, mint én.

Bár minden anyuka ilyen lenne.

Az ágy tetején színezzük az Arieles színezőt, és magyarázta, hogy lassítsak a vonalaknál, így nem megyek ki belőlük 😊

Aranygaluskát sütött, mikor mi apuval elmentünk biciklizni, és annyira jó otthonos érzésem volt, mikor hazaérkeztünk

Ovis programkor eljött a bábszínházi előadásra, és egymás mellett ülve beszélgettünk valamiről

#2: Teljesen igazad van! Akinek meg tényleg szép emlékei vannak, vagy normális családban nőtt fel az le van pontozva. Én is szívesen leìrtam volna, hiszen rengeteg jó emlékem van, sok programunk volt, rengeteget foglalkoztak velünk a szüleink, de úgyis le lennék pontozva nullára. Szóval meghagyom a kesergőknek a lehetőséget.

Viszont jó pozitív dolgokat is olvasni. Azokra nyomtam egy zöldet.

Vasárnap mindig együtt főztunk, 4 évesen kaptam egy gyerek szakácskönyvet, hagyt, hogy egyedül is csináljam.

Sokat jártunk játszóra a tesómmal. Minden este mesélt.

Érettségi alkalmából ellopott Milánóba csajosan vásárolni, ez akkor nagy szó volt ☺️.

Szerintem normális családban vannak ilyen emlékek, apu tanított bicajozni, vele jártunk foci meccsekre stb.

Hasonló élményeket próbálunk adni a lanyainknak is.