Most velem van a baj vagy ez már tényleg túlzás?

Anyádnak joga van nem szeretni a párodat, ezt neked is el kéne fogadnod. Ha nem látja szívesen őt, hát akkor ez van, végülis ő is a házban él veled, lehet eltérő véleménye bizonyos emberekről, nem?

Amit tenni tudsz, hogy őszintén megkérdezed ennek az okáról, aztán megpróbálsz kompromisszumra jutni vele, vagy elfogadod a fent leírt helyzetet.

Az a baj, a költözésen kivül nincs más opció, mi sem tudunk semmi mást javasolni Neked.

Tudom, hogy nehéz a helyzet, anyukám is olyan, hogy mindent megszól, ami borzasztóan idegesit,de állitása szerint csak 'jót akar nekem és tanitani'.

Úgy oldódott meg a helyzet, hogy elköltözött az élettársához(apukám pár éve meghalt) s még nem hivatalosan, de a párom már szinte nálam lakik. Attól még kb két hetente hazajönnek, kertet rendbe tartani mert anyukám ragaszkodott hozzá. meg nagyszülőkhöz jönnek amúgyis, szóval ilyenkor négy ember kerülgeti egymást egy szobában(!) vendégszobában nincs fütésünk... Szóval képzelheted mennyire kellemes.

Ezeken a napokon ugyanúgy fusztrált anyukám ,kiabál, ha az asztal nem üres azért, ha a konyhában nem jól áll a függöny azért.

Mi is gyüjtünk, hogy külön lakásunk lehessen. Persze itt nem sokat lehet, ezért ha befejezem az egyetemet indulnánk külföldre. Elsőre ott is albi, de legalább külön kis életünk lenne, nem zavarna senki és gyüjtögetnénk.

Számotokra is ez lenne az egyetlen megoldás, a költözés. Gyertek velünk külföldre, bérelhetnénk együtt egy két szobást :)))