Most velem van a baj vagy ez már tényleg túlzás?

Ugyanebben a helyzetben voltam, míg én már nem bírtam tovább és kivettem egy albit 120+rezsiért egyedül, a párom csak fel év múlva költözött hozzám.

Nekem az volt a tapasztalatom utólag, hogy

-nehezen viselte hogy ott a párom, nem szerette kerülgetni, plusz azt a veszélyt érezte hogy emiatt a pasi miatt el fogok menni és ő egyedül marad -> ilyenkor nyilván az lenne a racionális döntés hogy akkor úgy viselkedik hogy kedvünk legyen a párunkkal együtt otthon lakni nála, es akkor ő se lesz egyedül meg nekünk se kellett volna albit fizetni... De az ilyen természetű anyukák sajnos előbb cselekszenek aztán gondolkodnak utólag hogy talán ez jobban sült volna el ig.

- nehezen fogadta el hogy felnövök, és önálló vagyok, ezért elkezdett újra úgy kezelni mintha 3 éves lettem volna (vedd halkabbra, nem jól csinálod ezt azt stb...) Ezzel is igazából saját magát védte attól hogy el kelljen fogadnia a tényeket. Felnőttem.

-neki nem volt akkor párkapcsolata, és szüksége lett volna rám jobban lelkileg de a hülye kotoszkodésével meg a durva vitáinkkal ezt ellehetetlenítette - és a rossz kommunikáció miatt inkább külsős dolgokba belekötött...

Szóval nálunk a kommunikáción bukott el a dolog, így végül mivel nem hagyott nekem önálló teret, 24 évesen elköltöztem. Elég nehezen élte meg, kb 1 év volt mire már nem hánytorgatta fel hogy jól itt hagytam. Az első pár hónapban bunkó volt velem mert úgy érezte hogy kvázi elhagytam... aztán pár hónapig kb könyörgött hogy menjek hozza haza.

De egy év eltelt kb és annyira jót tett nekünk, hogy olyan jóban vagyunk mint ezelőtt kb soha, legalábbis mióta felnőttem. Szóval muszáj megtenned magadért is, a parkapcsolatodért is és az anyukaddal való kapcsolatod érdekében is, hogy szépen lassan elkezdesz távolodni. Ha másképp nem megy, koltozzetek együtt a barátoddal mondjuk egy várossal arrébb, vagy egy kisebb faluba ahonnan meg be lehet járni dolgozni, és olcsóbb a lakás.

Nem vagytok már tinik, egy felnőtt férfit én sem kerülgetnék a lakásban. Ha másképp nem megy, vegyél ki csak egy szobát. Vagy ketten a pároddal egy olcsóbb kislakást. Ha két felnőtt ember nem tudja kigazdálkodni, ott már baj van.

Megértem anyukádat is, hogy nem bírja a pasidat. Egy felnőtt férfi, aki annyira vitte, hogy egy munkásszállón lakik...hát én sem ilyet kívánnék a lányomnak.

Mielőtt mondod, szólok, tisztában vagyok az albérlet árakkal. Én is albérletben vagyok, gyerekkel. Bizony mellékesként eljárok takarítani. Ha gyerek mellett megtudom csinálni, te is tudd. Ha nem teszel semmit, felesleges várni a sült galambot....

Tényleg kérdező, nem gondolkodtok a pároddal azon, hogy külföldön próbáljátok szerencsét? 130 nettòs munkahelyet itt hagyni nem kár, ennél csak jobb lesz nyugat-europaban.

A vidékre költözés nagy hülyeség lenne, ahogy itt tanàcsoltàk páran. Ahol 50 ezer az albérlet, ott valószínűleg nincsen munkahely, vagy összesen egy gyár, ha az nem jön be, akkor így jártál.

Kethetente 2 nap is zavaró. Anyád nem kedveli, így neki havi egy óra is zavaró. Ha magamból indulok ki, én hétvégén nem akarok senkit kerülgetni a saját házamban. A hétvége a pihenésé.

Ha gyűjt a párod, akkor simán el tudtok menni alberletbe