Írna kérem olyan, akinek engedékeny szülei voltak és mégis normális ember lett belőle?

Nem vagy engedékeny, hanem csak nem szigorú, ún. "normális", szerető anyuka.

Az általad említett gyermeki kötelességek betartatása szükséges, felteszem a veszélyekbe sem engeded őket. Emellett a gyerek jó, ha azt csinál, amit akar, így lesz önálló.

A rokonod valószínűleg vagy szigorú szülők mellett nőtt fel vagy bizonytalan magánban, és ezért akar szigorúbb lenni.

A keresztszülőség rettenetesen (hahaha) fontos. Tehát ha érdemes is vagy naphosszat a gyerekre vigyázni, az nem jelenti azt, hogy érdemes vagy még a hitben is egyengetni az útját. De ha a gyerek szülei ennyire nem vallásosak, akkor itt csak sztenderd álszent viselkedésről van szó.

10-es vagyok, most olvastam el a részletesebb kifejtést. Miért, a barátnőd szerint ha nincs benne a határidőnaplóban a játszótér, de egyébként ragyog a nap és készen vár otthon a vacsi, mindnekinek kedve is van hozzá, akkor sem szabad spontán játszóterezni, nehogy a gyereknek teljesüljön a kívánsága? Pedagógiai megfontolásból kell szerinte szívtelennek és rugalmatlannak lenni, nehogy elkapassuk a gyerekt?

Amit leírtál az nem engedékenység, hanem partnernek tekinted a gyereket addig, amíg a gyerek kompetenciája terjed. Szerintem ez a helyes. Ha mindent a szülő dönt el, azt is, amiben a gyerek is képe lenne már döntnei, azzal életképtelen szolgalelkű valakit nevel jó eséllyel, aki a munkahelyén is azt és csak azt tudja majd véghezvinni, amit a főnöke mond, de el sem hinné, hogy neki is lehet értékes, jó ötlete. SOk ilyet láttam. Építsd le ezt a barátságot mielőtbb szerintem, és eszedbe ne jusson ingyen bébiszitterkedni neki.

Sejteni vélem, hogy barátnőd hogyan értelmezi az anyaság mibenlétét. Ő valószínűleg az élettel velejáró, ám kelletlen kötelességnek fogja fel, ahol az anyának börtönőrnek kell lennie, felügyelni és korlátozni kell a gyerek szertelen viselkedését, ami persze a börtönőrre nagy felelősséget, kényelmetlen terhet tesz. Te viszont úgy fogod fel, mint az élet egyik örömet jelentő velejáróját, ahol a gyerek egy velünk egyenrangú személy, akit csak annyira korlátozunk viselkedésében, hogy kárt ne tegyen magában és másokban és aki nem jelent terhet a szülő számára és akinek jelenléte csak örömet okoz a szülőnek még akkor is, ha az a szülőre nézve többféle korlátozást is jelent.

Szélesebb családunkban is találkoztam ilyen felfogásokkal.

Mondjuk nekem csak 16 a lanyom, de eddig teljesen normális, nincsenek a szokasos kamaszkori allűrök :-D

Hogy milyen ember lesz majd 10 év múlva kiderül...

Én is engedekeny vagyok mondhatjuk, szoktak szekalni hogy fogjam jobban a "gyeplőt" mert mi lesz ha....tök értelmetlennek tartom mert semmi llyan nincs amit tiltanom vagy akár fogni kéne...

Büntetni se szoktam mert nincs mit.

Sosem lépi át a határt mondjuk igy :-)

Kérdező!

miért törödsz azzal,h mit mond a "barátnőd"?!

Ex barátnőm nekem is beszólt anno elég sokmindent, aztán nem én maradtam egyedül egy gyerekkel akinek azt sem tudom ki az apja meg ide oda vergődők. sosem foglalkoztam más mit mond

Amúgy a kettőnek roppant semmi köze egymáshoz

Attól, hogy egy gyereknek megvesznek dolgokat, nem korlátozzák de nevelik normális ember lesz belőle.

16 éves fiam van, pont ma fizettem ki 270 ezret a számítógépe javítására. Van nyelvvizsgája, most készül felsőfokú angolra. Kitűnő tanuló, rendes semmi gond vele. Nem sajnálok egy forintot sem tőle.

9-esnek:

Te egy nagyon jó anya vagy,bárcsak mindenki ilyen lenne!

Kérdező: Én megkérném, hogy mondja el, mit ért az alatt, hogy engedékeny vagyok, mit engedtem meg, amit nem kellett volna..

Sokkal többet jelent szerintem, hogy milyen példát mutatsz te magad. Hiába vagy szigorú a gyerekkel, ha te magad nem azok szerint az elvek szerint élsz amiket rá megpróbálsz rákényszeríteni. Hiába tiltod mondjuk a csavargástól, ha te kimaradozol éjszakára, hiába mondod neki, hogy normális, szerető pasival jöjjön össze ha a te párod egy semmirevaló bunkó, hiába tiltod a piától ha te is rendszeresen felöntesz a garatra stb stb.

Amíg fiatalabb voltam a nagyszüleim neveltek jó részt, rohadt szigorúan és túlféltve, hatalmas elvárásokkal. A haláluk után 14 éves koromtól végre édesanyám tudott nevelni a beleszólásuk nélkül. Akkor váltam elkényeztetett, semmirevaló taknyosból igazi érett, normális emberré. Édesanyám azt az elvet vallotta, hogy ő kiskoromtól értelmes embernek nevelt és ilyen példát mutatott. Okos lány vagyok, pontosan tudom, hogy hol vannak a határaim és nekem kell tudnom, hogy mi a helyes. Úgymond bízott a saját nevelésében. Szerintem ez a legjobb hozzáállás amit egy szülő felvehet. Nem voltam lekorlátozva, hogyha el szerettem volna menni valahová akkor elmehettem, hogyha párkapcsolatot akartam nem szólt bele, ha el akartam menni dolgozni vagy venni akartam valamit akkor megtehettem. Mivel én alakítottam a határaimat, engedett hibázni és elrontani dolgokat sokkal önállóbb lettem és szerintem sokkal jobb képem van arról, hogy mi a helyes és mi nem.

Szerintem teljesen rendben van ahogy te neveled a gyerekeidet. A kényszerítéssel soha semmit nem fogsz elérni lázadáson kívül. Tehát ha mondjuk közös tanulás, motiválás helyett csak cseszegeted vele a gyereket és rákényszeríted akkor egész életében gyűlölni fog tanulni és ezzel megkeseríted az életét. A barátnőd nem normális. Én soha többet nem vigyáznék a gyerekére.