Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Normális ez? Van még rajtam...

Normális ez? Van még rajtam kívül ilyen fura ember?

Figyelt kérdés

25 éves létemre, néha! amikor olyan a hangulatom van hogy elkezdek sírni, mert felek hogy elveszítem a szüleimet. Belegondolok hogy pl nem látom őket többé, nem beszélhetek velük, nem lehetek veluk..a szívem szakad meg ilyenkor.

Tudom elég nyalasan hangzik, meg butaság is ilyenre gondolni de annyira jó szüleim vannak, annyira szeretem őket.

Egyébként itthon lakom de nem vagyok velük állandóan, nem ölelgetjuk egymást max nagyon ritkán.. nem mondjuk egymásnak sűrűn hogy “szeretlek”. De mégis annyira szeretem őket, és érzem, tapasztalom hogy ok is teljes szivukbol szeretnek minket(egyformán). Mindent megtettek értünk, annyi törődést kaptunk és sok jót, szeretetet. Mai napig..

Hihetetlenül családcentrikus nálunk kb mindenki, ha valami van egyből számíthatunk egymásra.

Van olyan aki szintén ennyire érzékeny lelkű mint én?

Normális ez egyáltalán? :D

2018. jan. 15. 20:27

1 2 ❯

1/14 anonim válasza:

Jaj de jó ezt olvasni. Persze hogy normális :) én is 25 körül kezdtem felfogni hogy mindenki halandó a szüleink is :).

Nekem csak anyukám van és én is mindig nagyon féltem hogy bármi baja lesz. Szerintem ez a normális. Pedig én nem is vagyok extra caládcentrikus. :D

2018. jan. 15. 20:33

Hasznos számodra ez a válasz?

2/14 Unikornispata

válasza:

Én 25 leszek,de ha hiszed,ha nem már amikor a Mama indulnom kell című dalt hallgattam,akkor ez eszembe jutott.Nagcsoportos lehettem oviban...koravén vagyok.

2018. jan. 15. 20:40

Hasznos számodra ez a válasz?

3/14 anonim

válasza:

Huszonöt vagy, mennyi idősek lehetnek a szüleid? Ötvenesek? Hol van az még, hogy eltávozzanak?!?

2018. jan. 15. 20:41

Hasznos számodra ez a válasz?

4/14 Mirtiádész

válasza:

Én csak 13 éves vagyok, és néha bennem is eltörik valami, amikor arra gondolok, hogy egyszer lesz egy nap, amitől fogva nem láthatom anyát. Mostmár nevelőapukám és anyukája is olyanok nekem, mintha az igazi apukám ill. nagymamám lennének, szóval mostmár őket is ugyanúgy féltem, mint anyát. :)

2018. jan. 15. 20:43

Hasznos számodra ez a válasz?

5/14 A kérdező kommentje:

Akkor nem csak én vagyok ennyire érzékeny:)

Köszönöm a valaszaitokat!

Nem idosek még de bármi érheti őket, nálunk pár rokonunk és nagyszülők rákban haltak meg, illetve bármi történhet, es..olyan gyorsan megy az idő tényleg..

Én csak felek.

És apukamnal találtak már egy daganatba rakos sejteket, de halisten időbe észre vettek elvileg.

2018. jan. 15. 20:58

6/14 anonim

válasza:

Én is ilyen vagyok 15 évesen. Pont azt gondolná, hogy kamaszkorban az embert ilyen dolgok nem érdeklik, de én igenis szeretem a családomat és számomra legfontosabb a családom, főleg anyukám, pedig nem vagyunk az az igazi család, a szüleim is elváltak. Anyukámhoz kötődöm a legjobban. Mostanában elkezdett olyanokat mondogatni, hogy “rövid az élet” “mi lesz veled, ha nem lesz anyád”, ilyenkor mindig előjön belőlem ez az érzés és leállítom anyát, hogy 45 éves, ne mondjon ilyeneket. A legtöbb dolgot apukájátől örökölte, papám 70 éves, csak annyi a baja, hogy néha fáj a dereka vagy a vérnyomásával vannak problémák, de semmi különös. És ott a dédszüleim is 80-90 évig éltek, remélem anyám ezt a vonalat örökli. Anyukája viszont meghalt 41 évesen és anyukájának a testvérei közül is élnek ketten, amikor heten voltak tesók. Mindegyikőjük fiatalon halt meg, 40-50 évesen. Anya anyukája mellrákban, anyukám jár rendszeresen szűrővizsgálatra, mert ez ugye öröklődő lehet, de nagyon féltem. Sokszor van, hogy jobban féltem, mint ő engem, hiszen nekem ő a “mindenem”, ez most lehet, hogy furán hangzik, de tényleg így van.

2018. jan. 15. 21:17

Hasznos számodra ez a válasz?

7/14 anonim

válasza:

Igen, ez nekem is sokszor eszembe jut. Nekem bár jó a kapcsolatom anyukámmal is, de apukámmal élek. El sem tudnám képzelni, hogy mi lenne velünk a tesómmal, ha apa beteg lenne, vagy hirtelen meghalna. Akárhányszor belegondolok ebbe, a hideg kiráz. Pl volt egyszer olyan, hogy én anyunál voltam, apa pedig elment a barátaival egy összejövetelre, és másnap délutánig nem vette fel a telefont, pedig sokszor kerestem.... Hát azt az aggódást, gondolhatjátok.... Már minden megfordult a fejemben, baleset, szívroham, teljes pánikban voltam. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor kiderült h csak a kocsiban hagyta a telefonját.

De pl barátommal kapcsolatban is ugyanezt érzem, ha arra gondolok h egyszer csak meghalna, akkor azt nem bírnám ki :(

Sajnos belül egy kicsit mindig félek ettől, pláne ha hirtelen történne. De azért megnyugtató, hogy nem csak nekem vannak ilyen gondolataim :)

2018. jan. 15. 21:18

Hasznos számodra ez a válasz?

8/14 anonim

válasza:

Olyan jó ezt olvasni,hogy ennyire szereted őket és összetartóak vagytok. Nem baj az, ha érzékeny lelkű vagy, szeressètek egymást, èlvezzètek az együtt töltött időt. Sajnos az én anyukám a 20. születèsnapom előtt halt meg váratlanul. Este még elköszöntem tőle, reggel már nem kelt fel. Bárcsak láthatnám még.

2018. jan. 15. 21:39

Hasznos számodra ez a válasz?

9/14 anonim

válasza:

Szerintem ilyen egy normális lelkületű ember☺

Én is sírdogáltam már emiatt.

Sajnos valósággá fog válni, anyukám lassan 2 éve rákkal küzd...ezt borzasztó megélni.Amúgy sem olyan fiatalok anya 67 apa 72.

Örülj nekik szeresd őket és fejezd is ki nekik ahogy csak tudod!

2018. jan. 15. 21:58

Hasznos számodra ez a válasz?

10/14 A kérdező kommentje:

6#,7# köszönöm

Nektek is a választ! :)

Nekem is ok a mindenem meg a tesoim és a barátom. :)

Ilyen már velünk is volt, hogy nem vették fel a telefont..mi is halálra aggodtuk magunkat, mintha ilyenkor mi lettünk volna a szülők..:D

Kedves 8# őszintén sajnálom hogy olyan fiatalon kellett neked is átélni egy ilyet.. :( és köszönöm neked is, kedves vagy!

2018. jan. 15. 22:01

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Van még olyan ember rajtam kívül, aki még mindig nem kapta meg a diákigazolványát?

Feljelenthetek valakit rágalmazás címén abban az esetben ha facebook messengerben, csoportban, tehát rajtam kívül még 4 ember látta?

Van még rajtam kívül olyan ember, aki alapvetően jókedvű és szeret élni, de a körülményei miatt egyre depressziósabb?

Van ilyen ember rajtam kívül a korosztályomon belül?

Normális hogy így állok a szüleimhez, ezen okok miatt? Van még rajtam kívül valaki aki így érez?

Van még rajtam kívül ilyen ember ilyen családdal (pozitív értelemben)?

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »

Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!