Normális ez? Van még rajtam kívül ilyen fura ember?
25 éves létemre, néha! amikor olyan a hangulatom van hogy elkezdek sírni, mert felek hogy elveszítem a szüleimet. Belegondolok hogy pl nem látom őket többé, nem beszélhetek velük, nem lehetek veluk..a szívem szakad meg ilyenkor.
Tudom elég nyalasan hangzik, meg butaság is ilyenre gondolni de annyira jó szüleim vannak, annyira szeretem őket.
Egyébként itthon lakom de nem vagyok velük állandóan, nem ölelgetjuk egymást max nagyon ritkán.. nem mondjuk egymásnak sűrűn hogy “szeretlek”. De mégis annyira szeretem őket, és érzem, tapasztalom hogy ok is teljes szivukbol szeretnek minket(egyformán). Mindent megtettek értünk, annyi törődést kaptunk és sok jót, szeretetet. Mai napig..
Hihetetlenül családcentrikus nálunk kb mindenki, ha valami van egyből számíthatunk egymásra.
Van olyan aki szintén ennyire érzékeny lelkű mint én?
Normális ez egyáltalán? :D
9#
Sajnos igazabol minden ember hajlamos a rákra, ezért is féltem őket:(
De igen, az a lényeg hogy meg itt vannak velünk, és láthatom őket!!
válasza:Kamaszkoromban pánikoltam a szüleim elvesztése miatt (huszonegy vagyok, anyám hatvan lesz, apám hatvankettő volt, amikor meghalt tavaly ősszel), legutóbb pedig apám halálakor gondoltam ezt, illetve az idősebb testvéreim halálát újra.
Sajnos, mivel kései gyerek vagyok, esélyes, hogy harmincéves koromra nem marad velem anyám sem, de neked még kár emiatt aggódnod. Próbáld élvezni az életet, és sok (és minőségi) időt tölteni a szeretteiddel.
Én is elég kései gyerek vagyok.
Igyekszem persze:) es sajnálom a történteket
Azért a 62 is elég “ fiatalnak” mondhatni még..:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!