Az introvertált gyerek miért ér kevesebbet?
Nekem a szüleim mindketten beszédesebbek, nyitottabbak, szeretik a társaságot. A húgom is ilyen lett. Ha rokonhoz mentünk, akkor is, ha még nem ismerte, rögtön elkezdett magáról beszélni, hogy tudja-e a néni, hogy neki van otthon kiskutyája?, és a bácsinak hol az unokái, lehet velük játszani? meg ilyenek.
Szóval már 3-4 évesen mindenkinek mesélte, mije van, és mindenkivel játszani akart, ha ismerte, ha nem.
Én mindig csendesebb voltam, az a fajta, aki akkor felel, ha kérdezik, a nekem érdekes beszélgetésekbe szerettem csak bekapcsolódni, és kellett egy kis idő, még idegenek előtt fel tudtam oldódni.
A szüleim meg mindig mentegetőztek, hogy "Nem buta a gyerek, ne tessék azt gondolni, hiszen az iskolában is kitűnő, kicsit mulya, de majd kinövi".
Mindezt azért, mert nem érdekelt az idegenek kutyája, macskája, unokája. Ha meg abba akartam bekapcsolódni, amit a felnőttek beszélgettek, történelem, politika, vagy akár egy film vagy színdarab, amit láttak, mindig megkaptam, "Nem kérdeztük a véleményed", "Nem rád tartozik", "Gyereknek ne járjon a szája, ha felnőttek beszélgetnek".
Iskolában is mindig mentegetőzni járt anyukám a szülői értekezletre, hogy Nem fenyítjük a gyereket, nem azért ilyen csendes, otthon is ilyen."
Egyedül a keresztmamám mondta mindig, hogy ne bánják a szüleim, nem betegség, ha csendes. Illetve hogy "Olyan komoly ez a gyerek, kisfelnőtt".
Felnőttkoromra se lettem másmilyen, jobban szeretek egyedül lenni, mint társásgban. Ha érdekel a téma, szívesen kezdeményezek beszélgetést, de idegenek közt kell az a kis idő a feloldódáshoz, és nem szeretek én lenni a hangadó.
De nem csak a szüleim korosztálya, de az enyém se ért meg.
Egyetemen is volt, aki azért ült mellém, mert "Olyan magányosnak látszol, aki sose beszél senkivel".
És nem értette az illető, mikor mondtam, a csoporttársam, akivel eddig ültem, idén nem vette fel az órát, és nem akartam mással ülni, mert vele szerettem. Szerinte édesmindegy kéne legyen, ki kivel ül, csak ne egyedül, egyedül mindenkinek rossz.
Egyáltalán nem ér kevesebbet, csak aki nem ért hozzá, az gondolja ezt.
Én is ilyen gyerek voltam, ma is ilyen vagyok.Nem szeretem a sok beszédet, a felesleges beszédet, locsogást.Mégis elvégeztem 2 főiskolát,dolgoztam már sokáig vezető beosztásban is,van férjem, 3 gyermekem.
Társaságban inkább hallgatom a többieket, akkor szólok, ha látom érdekel valakit, és ha van értelme, hogy megszólaljak.
Apukám is ilyen volt, már meghalt, így emiatt is örülök, hogy rá hasonlítok.
Sokszor ez hátrány, de ahogy idősödsz, egyre jobban halványul az introvertáltságod, nem leszel dumagép, de sokkal könnyebben kommunikálsz.
Én szeretek beszélgetni, de nem mindenkivel.A semmitmondó beszédet, ami csak azért van hogy beszéljünk, nem szeretem.
Emiatt szelektálódnak az emberek körülöttem, mert nem adom ki magam, emiatt rögtön nem tudják meg milyen vagyok, és nem barátkoznak velem.De nekem ilyen barátok nem is kellenek.
Viszont van aki időt szán rá, hogy megismerjen, és utána megkedvel.De én is szeretek egyedül is lenni.
"boldogtalan leszek, ha csendes maradok, mert a csendes emberek magányosak" Jujj! Ha édesanyád tudná, mennyi ember dumával tereli el a szót a házastársi magányáról.
""Nem kérdeztük a véleményed", "Nem rád tartozik", "Gyereknek ne járjon a szája, ha felnőttek beszélgetnek"." És ezt elmondtad neki? Hogy amikor dumálni akartál, pont akkor leállított?
Nem ér kevesebbet. Ugyanakkor az ember értékét a felületesebb kapcsolatban (évi egyszer látott keresztszülő stb) abból lehet kikövetkeztetni, amilyen a ruhája, kocsija, amit és ahogyan elmond, tesz a találkozás alatt. Értelemszerűen, ha az egyik gyerek 10-szer annyit beszél, mint a másik, abból - ökölszabály - 10-szer annyi benyomás keletkezik, 10-szer több lehetőség van kapcsolódni hozzá, szóban és érzelmileg. Tehát, ha 10%-tetszik abból, amit elmond egy gyerek, akkor a cserfes 10-szer annyira fog tetszeni. tehát a cserfesről jobban megmarad a kedvenc játéka - és akkor azt kap karácsonyra - mint az introvertáltnál.
Ez szimpla marketingpszichológia, reklám. Az introvertált ebben úgy tud versenyre kelni, hogy ritkán mond, de akkor vereteset. A szülőnek meg kötelessége ennek ellnsúlyozására figyelni.
Mert olyan genya. Mindentől fél ami csak egy kicsit is túl mutat a szobáján, megszólalni, beszélgetni nem mer.
Egyszerűen ők, mint normális emberek nem tudnak mit kezdeni azzal hogy valaki a levegő vételhez is félénk.
Egy nyitott gyerek, aki beszédes, barátkozik márcsak önmagában is jobb társaságot jelent. Nem barlanglakó denevér, hanem egy normális emberi lény. Az ilyen kis makogó szürke egerek igenis kevesebbet érnek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!